Karakterkép:
Általános adatok:
Karakter teljes neve: Leona Lakheszisz Stryder
Becenév: Heszisz, Lakhi, Barbie
Faj: Ember
Nem: Nő
Kor: 18
Születés helye és ideje: Erdély, 1993. Szeptember 23.
Foglalkozás: Tanuló
Család:
Apa:Thomas Stryder, 57 éves lenne, újságíró a viszonyunk jó volt amíg élt, még kislány koromban halt meg
Anya:Eloise Wermon, 59 éves lenne, takarítónő volt, meghalt, rá sajnos nem emlékszem.
Testvérek: Camilla, 26, biológus, jó a viszonyunk.
Simon Stryder, 18 éves, tanuló, nagyon jó kapcsolatban vagyunk, bár vannak összezörrenések.
Egyéb hozzátartozók:-
Előtörténet:
1993-ban, egy nyár végi hónapban láttam meg a napvilágot, alig egy perc választott el attól hogy nem 24.-e lett a 23-ból. Simonnal majdnem egyszerre érkeztünk, csak neki pár perccel korábban sikerült kibújnia e világra. Nagyon jó a viszonyunk, ő mindig védelmez engem, bár elég sokat veszekszünk és versengünk, plusz van egy idősebb nővérem aki szintén óv, véd, Camillának hívják őt. Simon-al mindig felnéztünk rá, sokat tett értünk, igazából anyu is és apu is ő volt. Sajnos anyu belehalt a mi születésünkbe, így én őt nem ismerhettem meg, mindig is irigykedtem emiatt Cam-ra, ő hozzá tudott bújni, meg tudta vigasztalni, sajnos nekünk ez elmaradt, de tudom, hogy nővérünk mindent meg tesz értünk. Apu újságíró volt a helyi lapnál, miután anyut elvesztettünk, mindent megpróbált megtenni értünk, de ha Camilla nem lett volna, nem tudom mire jutott volna, hiszen vannak dolgok amikhez a férfiak nem értenek, akár mennyire is akarnak, ezeket vállalta fel a testvérem. Apu éjjel-nappal dolgozott, hogy el tudjon tartani minket, szinte sosem láttam, és emiatt szomorú és mérges voltam rá. Akkor még nem fogtam fel, hogy ha nem dolgozna, nem élhetnénk ebben a házban, akkor csak arra vágytam, hogy ha anyut elvesztettem, legalább apuval találkozzak néha. De csak a jó éjt puszik jutottak nekem, amitől még inkább dühös voltam. Emlékszem amikor reggel elment dolgozni épp ezen "veszekedtem" vele, és azt kiabáltam az arcába, hogy sosincs velem és ezért utálom. Cam azonnal a szobámba küldött, én pár óra múlva bűntudattal vártam, hogy lépjen be az ajtón, a nyakába ugorjak és azt mondjam nem gondoltam komolyan, hogy szeretem, és sosem lennék képes utálni őt. De hiába vártam nem akart jönni, elkeseredve kuporogtam az ajtó sarkában egész este, de az csak nem akart kinyílni. Cam-nak úgy kellett berángatnia az ágyba, egész éjszaka sírtam. Másnap reggel tudtuk meg, hogy aput is elvesztettük, és én nem kérhettem bocsánatot tőle, ez a bűntudat egész életem során el fog kísérni, utáltam magam miatta. Azután teljesen megváltozott az életünk, mivel Cam még nem volt 18, nem fogadhatott örökbe, nagyszüleink már nem éltek, így aztán kénytelenek voltunk árvaházba vonulni. A nevelők nagyon kedvesek voltak velünk, de mi már nem voltunk a régiek, nem játszott már pajkos mosoly a szánk sarkában, csak könnyek csillogtak a szemeinkben.
Három évvel később közölték, hogy egy igen gazdag család örökbe akar fogadni engem, azért csak engem mert a feleségnek nem lehet gyerek, igaz volt egy fiúk, akit Nathan-nek hívtak, de egy másik nőtől, aki meghalt. És ez a mostani felesége, egy barbi babára vágyott, pont mint én, a kék tekintetemmel, és szőke fürtjeimmel, mint egy valódi baba. Kétségbeesve kapaszkodtam Cam-ba és Simonba, emlékszem, hogy keservesen sírtam, aztán csak annyi rémlik, hogy az új otthonom felé tartok, az új családommal, ami egy egészen másik kontinensen, Amerikában volt.
Egész tűrhető életem volt náluk, mindent megkaptam, a legjobb ruhák, legjobb iskola, eléggé elkényeztettek, bár sosem éltem vissza velük, viszont a fiúk, Nate, ő folyton molesztálni akart ahogy egyre jobban felnőttem, a nevelőanyámnak azért nem meséltem, mert nem hitt volna nekem. Meg én sem mertem kinyitni a számat, Nate megfenyegetett, nem értettem miért ilyen velem, én sosem ártottam. Egyik alkalommal, már a ruhát tépte volna le rólam mikor megzavartak és egy hívás jött, hogy Camilla értem jön, el sem akartam hinni, azt hittem egy újabb trükk kedves "bátyámtól", de nem, Camilla eljött értem, és visszavitt, Romániába.
Ahogy beléptem a házba éreztem végre otthon vagyok, de hamar rá kellett jönnöm, hogy vagy én voltam, vagy ők, legalábbis Simon. Vele még többet veszekedtem, sőt néha még Cam-al is, nem akartak megérteni, de attól még hihetetlenül boldog vagyok, hogy végre köztük lehetek. A nézeteltéréseket valószínűleg az okozza, hogy engem.. egy kicsit elkényeztettek, de az élet sosem volt habos torta....
Most a helyi gimnáziumba fogok járni, és drámát szeretnék tanulni majd, imádom a színjátszást, értek is hozzá, valamint remekül ebszélek angolul, magyarul és románul is, de amerikai éveknek köszönhetően csak akcentussal.
Jellemzés:
Amiket szeret: szereti a nővérét, aki mindent megtett érte, szereti az bátyját, aki szinte oltalmazza, szereti a nevelőszüleit, szereti az éjszakát élvezni, szereti a vámpíros filmeket, könyveket, imád olvasni.
Amiket utál: Az első nevét, Leonát, ha jót akarsz nem hívsz így, akkor Nathan, folyton csak erőszakoskodik velem, utálom a telet, az esőt, az otromba embereket, ha nem adnak igazat nekem, utálja, hogy ő a legkisebb.
Jellem: makacs, harcias, (Nathan-nek köszönhetően), nagy a szája, ami a szívén, az a száján, ezért sok baja volt már. Mivel ő a legkisebb sok dolga nem volt, mint tanulni, miután örökbe fogadták eléggé elkényeztették, de nem lett hisztis, csak bizonyos helyzetekben, viszont ha kell tudd felnőttesen viselkedni. Szőke haja miatt sokan elkönyvelik alapból buta, szőke libának, sőt néha még rá is játszik, de akik valóban ismerik, tudják, hogy milyen okos és művelt vagyok.
Külső: 169 cm magas, törékeny és karcsú testalkattal születtem, hófehér, majdnem áttetsző, porcelánbőr, amelyhez hosszú, szőke tincsek párosulnak, amit hol hullámosan, hol egyenesen hordok, tenger és égszínék keverék színű tekintettel lesz tökéletes. Szereti a divatos, szexi cuccokat, imád magassarkúban lófrálni, de ugyan néha rá jön, hogy sportosan öltözködjön.