Karakterkép: Általános adatok:
Karakter teljes neve: Jackson Bruth
Becenév: Jack, Veterán társak: Földrengés
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 34
Születés helye és ideje: Senki földje, 1972.Február.20
Foglalkozás: FBI Különleges osztag vezetője(Hozzátenném hogy nem jár neki havonta a pénz, minden elvégzett feladat után kap egy bizonyos mennyiségű pénzt amit a csapatban szét oszthat saját döntésére hogy ki mennyire teljesített. Egy bizonyos összeget tarthat csupán meg maximum, ami 3000 amerikai dollár. Azért ennyi mivel ritkán kapnak küldetést)
Család:
Apa: Árva
Anya: Árva
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók: -
Előtörténet:
Hol is láttam meg a napvilágot? Eléggé fontos, de én itt nem tudok város vagy ország nevet mondani. Egy kalóz hajón születtem, egy rab és egy túsz gyerekeként. Természetes hogy egyiknek sem kellettem. Tengerbe dobtak volna, de történt valami. Fogalmam sincs miért, biztos valami titkos cucc, de amerikai tengerész gyalogosok ütöttek rajta a fedélzeten, engem pedig, a csodagyereket aki megmenekült, egy amerikai árvaházba adtak be. Minden nap elmondták ezt a történetet, éppen ezért, iszonyatosan imádtam a katonákat. Tengerészgyalogos akartam lenni, de nem akármilyen, a legnagyobb. Az egység tagjai rendszeresen meglátogattak, mivel hát, ők mentettek meg, és kemény kölyöknek tartottak. Családként néztem rájuk. 10 éves korom körül viszont közel voltam ahhoz hogy lelőjem magam... Már persze ha lett volna fegyverem. Ugyanis, elfogadtam családomnak ezeket a férfiakat, és mindig vártam azokat a napokat hogy meglátogatnak. De jött egy hír, egy rajta ütésen odavesztek. Úgymond, dühössé, nagyon dühössé váltam. "Utáltam" őket mivel nem menekültek meg, és nem voltak elég jók. Konkrétan mindent lesz*rtam ami nem a testem megerősítésére, és jobb logikára tanított volna. Nem véletlen választottam magamnak jó hobbikat. Amerikai foci, testnevelés óra, és sakk. Ezeken éltem, ahogy idősödtem egyre inkább. A középiskolában csapatkapitány lettem, és sorra nyertem a sakkversenyeket. Magát a játékot, és magamon kívül mindenkit aki űzte hülyének nézte, én úgy éreztem hogy ez kel nekem, és kész. Nem is szerettem, szükségesnek találtam. Mikor a középiskolát elvégeztem, első soron elvégeztem a katonai kiképzést. Bátran állíthatom, a legjobb lettem.
Aláírtam egy szerződést, miszerint 5 évig a sereg rendelkezik velem. Így is lett, lövészként fölraktak egy gépre, és egyenesen Afganisztánba küldtek. Történt akkoriban egy lázadás, amit persze mi lerendeztünk, és titokban maradt. Afganisztán nem akarta hogy ez kiderüljön, néhány óra alatt le akarta rendezni. Persze, még csak szó se volt az USA és közte szövetségről akkor, a pénz motiválta egységünket. Tökéletes siker volt, de én nem nevezném annak. A tömegbe kellet lőnünk ezer számra, de nem is ez keményített meg még jobban. Egy terhes nővel is végeztem aki kézigránátot szorongatott, és miután lelőttem a gránát fölrobbant, ártatlanokban is károkat okozva.
Nem büszkén, SŐT gyűlölködve fejeztem be a szolgálatot. Utáltam katona lenni. Úgy döntöttem hogy inkább tanulok, diplomát szerzek, és valóban a társadalom számára fontos ember leszek. Jogot tanultam, és miután meg volt a diploma, elgondolkodtam. Sokkal jobban ki tudtam volna használni tehetségemet, úgy hogy jelentkezek az FBI-hoz. Benyújtottam egy pályázatot, elfogadták és így felvételt nyertem. Persze, ezután megkezdődött a kiképzés. Ezután, 5 tehetséges embert kiválasztottak, akik a különleges osztagba kerülhettek. Én voltam a legjobb a kiképzésén, ami inkább mázlim, és eltökéltségem miatt volt. Osztagvezetőnek kiáltottak ki, és a 4 másik ember is hasonló korú volt. Főbb feladataink a terrorelhárítás, és a nemzetek közötti békefenntartás volt. Tulajdonképpen a béke őreinek neveztek minket. Ritkán volt feladat, szinte csak 2 évente egy, de az mindig izzasztó. Addig mindig az előző pénzből összespóroltakkal próbáltuk beosztani életünket. Természetesen, nem pöffeszkedtem, mindig félretettem a pénzeket. Néha persze, a korlátokat áthágván többet mint kellet volna, de nem járt rosszul a csapat sem. 7 küldetést végeztünk el, és most, ismét küldetést kaptam. Románia megbízta az USA-t hogy járjon utána néhány különleges esetnek az országban mivel sosem találtak még nyomot sem. Egy pedofil, őrült szervezetre gyanakszanak leginkább, akik vámpír létet szimulálva vért isznak. Az egyetlen nyom az hogy megzavarodtak az áldozatok legtöbbször, tagadták hogy vámpírokkal találkoztak volna, de pontos információkat sose tudtak mondani hogy mi történt. Egy szóval, itt vagyunk, vagyis csak vagyok, mivel engem küldtek elöljáróban. A rendőrségen, rám bízták a rendőröket, hogy egy részüket használhatom a nyomozásnál. Én pedig nyomozok, mi mást csinálhatnék?
Jellemzés
Amiket szeret: Lehetetlen erről regényt írni két dolgot szeret csupán: a munkáját, és a szivart...
Amiket utál: Nem utálkozó egyén, tulajdonképpen csak azt nem szereti ha valaki gyenge, vagy ha nem is az akkor azt hogyha nyafog.
Jellem: Komor, cinikus, és fekete humorú egyén. Rendkívül megkeményedett az évek alatt, sosem volt családja, de még barátnőt is csak gyermek korában tudhatott magának, élete során nem volt rá ideje. Fogalma sincs milyen egy normális emberi kapcsolat, ezért a munkájának él. De belül, vágyik az ilyen kapcsolatokra, de egyáltalán nem akar lépni azért hogy ez megtörténjen, túl erős egyéniség ahhoz. Igen, erős egyéniség, SOHA nem hallgat másra, még ha igazat is beszél, csak azért is a másik utat járja. Épp ezért van rendkívűl kevés(semennyi) igazi barátja.
Külső: 190 cm magas, kisportolt, edzett testű alak. Általában mindig egyenruhát hord, ami esetében nincs is, de ő a fekete izompólóját, és farmerjét annak nevezi. Ugyan ebből több példány is van, de ezeken kívűl, maximum napszemüveget hord. Nem az a változatos öltözködésű személyiség.