● Név:Noah Graham
● Becenév: -
● Nem: férfi
● Születési hely és idő: London, Anglia; 1713. 06. 17. || 1758. 08. 10.
● Kor: 400 év || 45 év
● Faj: Vámpír

A család

● Apa: Benjamin Graham || rég halott || nemesember || nem voltak igazán jóban
● Anya: Elisabeth Graham || rég halott || jól idomított feleség || jó kapcsolatuk volt
● Testvérek: nem voltak
● Egyéb hozzátartozók:

A történetem

- Miss Crawford... remélem tisztában van vele, hogy nagyon udvariatlan volt.
A velem szemben ülő lány csak fintorog és elfordítja a fejét. Még arra sem veszi a fáradtságot, hogy úgy tegyen, mintha figyelne rám. Hihetetlen, mi mindent megengednek manapság maguknak az emberek. Nagyot változott a világ. Volt alkalmam személyesen figyelni néhány... gyökeres változás végmentét. Azonban koránt sem állíthatom, hogy meg vagyok elégedve a mostani állapotokkal. Mindig elvártam, hogy a körülöttem élők tanúsítsanak kellő tiszteletet, ne csak az én irányomban, hanem másokéban is. Azt hiszem, ez nem valami eget rengető dolog.
Talán én követek el újra és újra hibát, amiért még mindig pszichiáterként dolgozom. Persze nem tehetek róla... egyszerűen vonz ez a szakma. Talán csak mert bőven volt időm elmélyedni az... emberi lélek rejtelmeiben. Még a saját hibáikból sem képesek tanulni. Újra és újra ismétlődő bukások, véresebbnél-véresebb háborúk. Nem állítom, hogy én magam mentes lennék ezen hibáktól. Egyszerűen csak volt időm jobban... átlátni a rendszert és felülemelkedni rajta. Mindannyiunkban él egy szörnyeteg? Miért pazarolnék erőt a visszafogására? Az önámítás is egyike az általam rossznak, hibásnak tartott tulajdonságoknak. Én már régen elfogadtam, hogy... nem vagyok éppen átlagos.
Egy pillanatra sem veszem le a szemem a páciensemről. Őszintén szólva fogalmam sincs róla, mégis mit gondolhat magáról. Nem múlt még el húsz, de máris úgy viselkedik, mintha mindenről tudna. Flegma, nemtörődöm... és ez az, ami igazán felbosszant. Az nem is igazán zavar, hogy miért került hozzám. Őszintén szólva... volták már előttem komolyabb és érdekfeszítőbb esetek is. Az viszont mindig is könnyen feldühített ha modortalansággal találtam szembe magam. Nem is tudom... talán mert amikor én felnőttem, még komolyan adtak az illemre?
- Nos... azt hiszem neki kell futnunk ismét.
A színjátszás... sosem volt különösebben nehéz. Alapvetően nem nehéz rájönni, hogy mit várnak tőlünk mások és aztán ahhoz idomítani a viselkedésmintáinkat. Persze... attól még önmagunk maradunk, csak éppen megőrizzük titkainkat. Az illetéktelenek... hát igen, sajnálatos módon túlságosan is felháborodnának.
Bizony... azok az átkozott elvárások. Érdekes módon sokan meg vannak győződve róla, hogy joguk van szabályozni mások tetteit. Persze néhány helyzetben ez elkerülhetetlenül szükségszerűvé válik... Nem titkolom, én magam is komoly gyakorlatra tettem szert mások manipulálásában. Viszont ez nem jelenti azt, hogy el is kell tűrnöm a hasonló jellegű próbálkozásokat. Volt rá példa az évszázadok során... Persze ha úgy a nagyobb nyilvánosság elé kerülnének ezen esetek rám lenne sütve a bélyeg, hogy szörnyeteg vagyok, no meg türelmetlen... és olyan dolgokat reagálok túl, melyeket egyáltalán nem lenne szükséges. Őszintén szólva tényleg meglep, mennyire képesek figyelmen kívül hagyni egyesek azt, hogy mi számít igazán. Erő... hatalom... tisztelet... a művészet... Ó igen, ez utóbbi mindig megérdemli a figyelmet. Az évszázadok során összeszedett pénznek hála a gyűjteményem is gyarapíthatom.
Szeretem szép dolgokkal körbevenni magam, ha pedig megtetszik valami, azt megszerzem. Ez ilyen egyszerű. Mindig is az volt. Nem megoldás, ha a vámpír tétlenül várakozik, hátha majd csak úgy maguktól megtörténnek a jó dolgok. Kiábrándító, hogy mégis mennyien hiszik helyesnek ezt a fajta mentalitást.
Kezdenek kissé monotonná válni a hétköznapok. Ideje lenne tenni ellene.
Súlyos csönd telepszik a helyiségre. A lány rám sem néz, nem válaszol... unottan dobol a fotel karfáján. A legelején megsért, most pedig szemmel láthatóan egyáltalán nem mutat hajlandóságot az együttműködésre. Hm... még jó, hogy őfensége a kutyának sem fog hiányozni. Mindenképpen megérdemel ugyanis egy kis leckét.

Megjelenés

Jellem

User