● Név: Serena
● Becenév: Serena, Ser
● Nem: Nő
● Születési hely és idő: 1995. Január 11. ;; Los Angeles
● Kor: Tizennyolc
● Faj:

A család

● Apa: Apámmal meglepően jó a viszonyom. Annyira, hogy ő tanított meg mind arra amit a vámpírokról és azoknak a levadászásáról kell tudni.
● Anya: Anyámat nem ismertem, mert még születésem után meghalt.
● Testvérek: Egyetlen egy tesóm van; a bátyám: Kol Lawson. Nagyon szeretem és miután apánk meghalt ő tanított tovább a vadászat minden egyes részletére.
● Egyéb hozzátartozók: Nincs, legalább is én nem tudok róla.

A történetem

Nos, furcsa kis életem van azt meg kell hagyni, de annál érdekeseb is. Vagy is inkább úgy mondom, hogy valakinek érdekes valakinek pedig rémisztő. Oké, most mindenki biztos furcsán néz rám, hogy ez a szőke meg mi a fenéről beszél, de ha egy csöppnyit is figyelsz a következő sorokra akkor nem fogsz így nézni rám. ***Visszaemlékezés***
Még 10-12 éves lehettem mikor haza jöttem a sétáról és beléptem az elég nagy házunkba. Le vettem a kabátomat és a cipőmet, hogy sarat és koszt ne vigyek be és mikor be akartam menni a konyhába, hogy egyek valamit a hosszú sétám után, akkor hallottam fent az emeletről valami zajt.... valami rossz, bajlós zajt... a szüleim szobája felől. Gyorsan, de próbáltam minnél halkabban felmenni az emeletre, mert nagyon féltem, de ki kellett derítenem, hogy mi folyik oda fent. Felsétáltam és egy résnyire nyitottam az ajtót és... és az a látvány amit láttam.... iszonyatos volt..... Csak azt láttam, hogy valami vagy inkább valaki... issza az anyukám vérét... az apukám pedig ott hevert az ágyon... halottan. Sikítottam egy nagyot, de utána rájöttem, hogy hiba volt, mert a vámpír - ami később kiderült - rám nézett és el kezdett felém jönni. Én gyorsan lerohantam bele bújtam a cipőmbe, de a kabátomra már nem volt időm ezért kabát nélkül egy szál pólóban rohantam ki az utcára és futottam amíg csak tudtam. Tél volt, én pedig egy sikátorban bújtam el, reménykedve, hogy ott nem talál meg az a szörnyűséges szörnyeteg, de nem volt igazam. Megtalált. Megtalált és el kezdett felém jönni, de nekem már nem volt energiám tovább futni, nem volt értelme tovább menekülni, hisz bármit is teszek így is úgy is meg halok. Inkább csak becsuktam a szememet és szépen vártam a halálomat...., de az nem jött el viszont a bátyám igen és egy szem pillantás alatt leszúrta a vámpírt. Én először fel sem fogtam, hogy mi történt csak a bátyám nyakába ugortam és addig öleltem amíg csak bírtam. Eddig nem érdekelt az élet, de most, hogy egy élet-halál helyzetben voltam azóta sokkal jobban értékelem.
***Jelen idő***
Már jó pár év eltelt a szüleink halálra óta és mára egy profi defenzor - nem szeretem ezt a megnevezést - vadász vagyok. Rengeteg vámpírt öltem meg, de nem bántam, mert bosszút fogok állni ezen a fajtán, a szüleim miatt. Sokszor kockáztatom emiatt az életemet, de nem érdekel. Csak az, hogy a vámpírokat megöljem. És lehet, hogy egyszer egy ilyen csatában én fogok meg halni, de megéri, hisz a bosszúm addigra célba ér. Meg amúgy is; a bátyám itt van. Szüleink halála óta tanít engem vámpírokat ölni és együtt öljük meg őket és szerinte ha így folytatom akkor egyedül is menni fog. Persze tudom, hogy nem fog elengedni vadászni, hisz fiatal is vagyok és nem akar engem is elveszíteni. Elég volt neki a szüleink halála.

Megjelenés

Jellem

User