Karakter teljes neve: Jason Davis
Becenév: Josh
Faj: Vámpír
Nem: Férfi
Kor: 125 éves, de ahogy mások látják, úgy csak 25 éves.
Születés helye és ideje: 1887.03.20 – átalakulás dátuma: 1912.05.05.
Foglalkozás: Újságíró
Különleges képesség:



Apa: Georg Davis – cipészként dolgozott, és mivel Josh volt az egyetlen fia, így imádta.
Anya: Elizabeth Davis, belehalt a szülésbe. Egyébként varrónő volt.
Testvérek: -

Egyéb hozzátartozók: -
1887 márciusában történt, hogy Eliz, Josh anyja bejelentette, hogy elfolyt a magzatvize. Mivel kórház ekkor még nem nagyon volt, hívtak hozzá egy szülésznőt, és 5 órányi vajúdás után világra hozta a 3.5 kg fiát. Azonban sokáig nem örülhetett annak, hogy megcsinálta, és hogy megszületett a kisfia, mert fél órával a szülés után elhunyt. Itt kezdődik a történetem, amire magamtól nem emlékezhetnék, de volt egy apám is, aki elmesélte ezt nekem. Azóta őrzöm ezt az emlékeim között.
Apám szavai alapján egészséges gyerek voltam, aki az elé rakott ételt mindig befalta, aki alig volt beteg. De visszahúzódó is voltam, mind az iskolában, mind az én saját privát életteremben. Sosem voltak barátaim, játszópajtásaim. Egyedül játszottam, egyedül tanultam. De ez nekem nem jelentett gondot, egészen 1902-ig, amikor is felvettek a középiskolába 15 évesen. Ott már kezdtem észhez térni, hogy kéne barát, hogy kéne tanulótárs. Nos lett is mind kettő. És ez a barátság még létezik is, ugyanis nem egy velem egy idős ember lett a barátom, hanem egy nálam jóval idősebb nő. Önmagát 30 évesnek állította be, de bölcsessége jóval felülmúlta a korát. A történelem tanáromról van szó, aki egy vámpír volt. Szoros barátság alakult ki közöttünk, amiből később tanítvány tanár viszony alakult. Eddig is ez volt, de ezután is ez lett.
Miután kivégeztem a középiskolát, úgy gondoltam nem megyek egyetemre, hát elhelyezkedtem egy újságnál. Ekkor voltam 20 éves, és innentől kezdve unalmasak lettek a napjaim egészen 5 évvel későbbig, amikor is a volt töri tanárom átváltoztatott, és innentől kezdve tanultam tőle a vámpírlétet.
A nőt, aki a párom lett, Jessica-nak hívták, és a 257. életévét taposta épp, tehát bőven volt mit átadnia nekem tudásilag. Elmagyarázta, hogy nekünk vérre van szükségünk az életben maradáshoz, ugyanakkor ehetünk emberi táplálékot is. Élhetünk úgy is, mint a normális emberek, csupán aludni kell a föld alatt. Beszélt a hierarchiáról is, és a lelkemre kötöttem, hogy ha találkozom egy másik vámpírral, még véletlenül se próbáljak meg kakaskodni vele, mert ha rangban felettem áll (ami biztos) akkor nekem végem. Ezeket a szabályokat a mai napig észben tartottam. Így 125 évesen már nagyon jól tudom, mit tehetek, és mit nem. Megtanította hogyan éljek együtt a vámpírlét okozta új képességekkel, így az embernél jóval nagyobb erőt és sebességet, és a nagymacskává való átalakulást. Jess alakja egy amúr leopárd volt, az enyém pedig egy puma.
Ezek után nem sokkal következett egy szörnyű esemény, ami 4 évig tartó fájdalmat és szenvedést okozott a világnak. Az I. Világháború, melynek szemtanúja voltam, melyet átéltem, és amiben én is harcoltam, persze nem úgy, mint a többi katona. Ellenségeimet én a puszta kezeimmel öltem meg, hogy aztán jó nagy vacsorákat csapjak belőlük. Imádtam katonát ölni. Egyszerűen az a tény, hogy megölhettem egy ellenséges katonát, olyan örömmel töltött el, hogy azt leírni nem lehet. Persze ezt nem csinálhattam sokáig, Jessica ugyanis móresre tanított, hogy nem feltűnősködünk, így kénytelen voltam leszokni a féktelen gyilkolászásról.
Miután a világon béke lett, 21 évvel később ismét kitört egy háború, ami már sokkal erőteljesebb volt, mint az elődje. Persze, a németek ezt is elveszítették, és az országom a szovjetek kezére került. Vámpírként persze könnyű volt kimaradni a szovjetizálásból, hiszen én már régen halottnak voltam nyílvánítva. Viszont ezekben az években történt, hogy Jessica egy nap elment, és többé ne mtért vissza, csak a levele, amit nekem írt, élete talán utolsó perceiben. A levélben az áll, hogy valaki üldözi, és meg fogják ölni. De kérte, hogy ne menjek utána, mert nem ér annyit az élete, hogy miatta én is elvesszek. Így nem mentem utána, és egyedül maradtam. Azóta folyamatosan keresem a páromat, de nem járok sikerrel. Kezdek bekattanni, de még tudom magamban tartani a reményt, és az erőt, hogy egyszer rám talál, az igaz szerelem...


Amiket szeret: Szereti az állatokat, szerette a jó kajákat, és most a tenisz megszállottja.

Amiket utál: Fél a pókoktól és a patkányoktól, pedig nem tudnak benne kárt tenni.
Jellem: Kedves ember, aki kicsit visszahúzódó de mégis udvarias. A barátságait egy életre kötné, ha öregedne. Így nincs igazi barátja.

Külső: 180 cm magas, izmosabb pici pocakos vörös hajú jóképű pasi, aki kedveli a divatot és a márkát. Van pár tetkója : 1 a hátán, egy a mellkasán és egy a...nos ezt inkább nem részletezném hol...

Avataron: Josh Homme

Rendben

Zoya

Én köszönöm, hogy elfogadtad