Karakter teljes neve: Nova Ravena Willson
Becenév: Nova
Faj: Ember
Nem: nő
Kor: 25 éves
Születés helye és ideje:Ausztrália, Sydney, 1986 július 26
Foglalkozás: orvos, sebész
Különleges képesség: -



Apa:Steven Willson, 43 éves, katonaként dolgozik, jó viszonyban vagyunk
Anya:Jessica Willson, 42 éves, ápolónőként dolgozik, jó viszonyban vagyunk
Testvérek:Matt Willson, 25 éves, Ő az ikertestvérem, nagyon szeretjük egymást.

Egyéb hozzátartozók:
-

Az ikertestvéremmel egy, júliusi napon láttuk meg a napvilágot, mind a ketten egészségesen, annak ellenére, hogy egy hónappal a kiírt dátum előtt születtünk. Matt és én egymás pontos ellentétei vagyunk. Matt egy igazi rosszcsont volt, már kisgyerek korában, mindenben csíntalanságban benne volt, én sokkal nyugodtabb típus voltam, ha kaptam egy lapot és pár színes ceruzát azzal jó ideig képes voltam magamat lefoglalni, ami persze Mattnek nem tetszett, Ő mindig ment volna és a legtöbbször vitt magával engem is. Ő húzott előre engem, én, pedig fogtam vissza őt, mikor valami nagy butaságot akart csinálni.
A kisgyermek éveink érdekesen, izgalmasan teltek, szerettük, és nyúztuk egymást, otthon és az óvodában is, ám az iskolába bekerülve minden megváltozott. A szüleink látták, hogy mennyire össze vagyunk nőve Matt-tel ezért úgy döntöttek, egy kicsit külön választanak minket, vagyis külön osztályba írattak be. Nem volt jó. A két osztály rivalizált egymástól, és köztem és a testvérem között egyre nagyobb lett a feszültség, pedig próbáltunk úgy viselkedni, mint régen, de akkor az a többieknek nem tetszett. Matt, pedig szeretett a középpontban lenni, és ez a kettő nem fért össze. Az iskolai éveimet legfőképpen tanulással, és rajzolással töltöttem, illetve azzal, hogy megismerjem a többieket, és barátokat szerezzek.
Az általános iskola után anyuék bejelentették, hogy költözünk, én nem örültem neki, bár később beláttam, talán jót fog majd tenni egy kis levegőváltozás. Azt hittem, csak nyárra utazunk el, de nem így lett. Apát Erdélybe hívták dolgozni, és ezért tovább kellett maradnunk. Új város, új iskola, új emberek. Kíváncsi voltam, mindig szerettem utazni, és új helyeket megismerni, itt, pedig még egyáltalán nem voltunk, talán jobban vártam ezt az utazást, mint a többiek.
Már volt saját életem, nem voltam össze nőve az ikertestvéremmel, és ez jó volt. Visszagondolva úgy érzem, az, hogy a szüleink akkor szétszedtek minket, egy nagyon jó döntés volt.
A gimnáziumi évek folyamán körvonalazódott bennem, hogy én segíteni akarok másokon, így kézenfekvőnek bizonyult az, hogy orvos leszek, azon belül, pedig sebész. Ahhoz kell a kifinomult kézügyesség, ami nekem megvolt. Elteltek az évek a gimnáziumban, a barátok jöttek mentek, a fiúkkal annyira nem foglalkoztam, mint a többi korombeli Én tudtam, hogy mit akarok, és nem akartam, hogy holmi érzelmek befolyásoljanak abban, hogy nehezebben érjem el azt. Hallottam, ahogy a barátnőim, mennyit panaszkodnak, és úgy gondoltam nekem ebből nem kell, még ráérek az ilyenekkel foglalkozni, mikor már egyenesbe tettem az életem. Túl furcsa gondolkodásmód lenne ez egy tizenéves kamasz lánytól? Lehet, de láttam, hogy a szüleim mennyit güriznek azért, hogy nekünk mindenünk meglegyen, és tudtam, a pénzt nem osztják ingyen, ahhoz pedig, hogy jól fizető állásom legyen, sokat kell tanulni.
Persze volt, mikor én is lazítottam, hagytam had, sodorjon az ár, jártam a többiekkel szórakozni, kipróbáltam olyan dolgokat, amikre nem szívesen emlékezem vissza.
Nem meglepő módon felvettek az orvosi egyetemre, ekkor elköltöztem otthonról. Túl sokat kellett volna utaznom minden nap otthonról az egyetemig, ezért kollégiumba mentem. Mehettem volna albérletbe is, de azt mondták, az egyetemi éveknél csak az a jobb, mikor azokat valaki kollégiumban tölti. Valóban így lett. Lazítottam a tempón, amit eddig diktáltam magamnak, tudtam, hogy már a célegyenesben vagyok. Majd minden megváltozott. Ügyeletben voltam, mikor egy súlyos motoros balesetet elszenvedett korombeli fiút hoztak be az intenzívre. Matt volt az. Megállt bennem az ütő, mikor megláttam, engem nem engedtek a köze4lébe, nem lehettem bent a műtéteknél, csak kívülről nézhettem. Magamat okoltam a történtek miatt, nem voltam ott, hogy visszafogjam őt, az én hibám volt, hogy akkor ott feküdt azon a műtős asztalon. Az állapota nagyon kritikus volt, végül mégis túlélte.
Sikeresen elvégeztem az egyetemet, majd munkába is álltam, egy nagyobb nevű kórháztól kaptam állásajánlatot, amit el is fogadtam azonnal. Azóta a napjaim zsúfoltak, és annyi időt töltök bent, amennyit csak lehet. Vettem egy házat, és Mattnek is, közvetlenül a szomszéd házat kapta tőlem. A motorozással nem hagyott fel, folytatta az ámokfutó életét, ezért is akartam magam mellett tudni, ha segítségre lesz szüksége, én ott leszek mellette.


Amiket szeret: Szeretem a művészeteket, a szobrászatot, a festészetet, magam is szeretek rajzolni, bár csak hobbi szinten. Szeretem a múzeumokat, és az összes olyan helyet, ami arról árulkodik, hogy régen, hogyan is éltek az emberek. Szeretem még a bálokat is.

Amiket utál: Nem szeretem... ami azt illeti nagyon kevés olyan van. amit nem szeretek. Egy ilyen az, ha gyerekeket bántanak. Hisz bennük van a jövő...

Jellem: Szeretek segíteni másoknak, ami azt illeti másokat magamnál sokkal előrébb teszem a fontossági sorban. E miatt is van az, hogy rengeteget túlórázok a munkahelyemen. Nem vagyok az a típusú nő, aki órákat képes a tükör előtt eltölteni, és azon gondolkodni, mit is vegyek fel aznap, vagy éppen milyen sminket is viseljek. Szeretek beszélgetni, idegeneket megismerni, hiszem, hogy mindenkiben van valami jó, csak elő kell hozni belőlük.

Külső: 176cm magasságommal általában kitűnök a nőtársaim közül, sokan mondják, hogy modell alkatom van. Vékony derék, formás idomok, sokak álom külseje az enyém. Hajam hosszú, hátközépig érő barna, hullámos. Általában kiengedve szoktam hordani, mikor dolgozom, akkor természetesen összefogom. Szemeim kékek.
Öltözködésben szeretem a nőies, ám nem kihívó ruhákat.

Avataron: Miranda Kerr

Z