Nem nagyon emlékszem semmire, bevallom nem is akarok semmire se emlékezni, örülök, hogy itthon vagyok, és nem Erdélyben...hülyeség volt tőlem, hogy a bátyám után mentem, és azt hittem majd ott jó lesz, és... nem tudom mit gondoltam, és mit hittem?!
Én csak a bátyámat akartam látni, de be rá kellett jönnöm, ő már felnőtt, és éli a saját életét, lett egy barátnője, egy nagyon aranyos lány...remélem a baleset miatt azért még együtt vannak, ugyanis ahogy felépültem, legalábbis utazhattam, már jöttünk is vissza. Chester se szó, se beszéd, maga mögött hagyta Erdélyt, és Laila-t...én mondtam neki, hogy elleszek én, haza tudok menni, vagy legalább a következő géppel forduljon vissza, de komolyan azt láttam rajta, hogy remeg, ahogy Erdélyre gondol, elfogja a rosszul lét, és engem szorít magához, és sír...kezdetben el se mozdult az ágyam mellől, a kórházban is őrzött, és azt hitte nem látom, ha sír...aztán mikor hazajöttünk, bejött a szobámba, azt mondta vigyáz rám, de láttam rajta, hogy nem tud aludni, napok vagy hetek óta csak őrlődik. Bevallom, nem tudtam eldönteni, hogy miattam, mert magát okolja, vagy mert hiányzik neki Laila, vagy szimplán a sokk...azt tudom, hogy ahogy magamhoz tértem a mentő autóban, pontosabban érzékeltem a külvilágot, hogy kiszednek a kocsiból, de nem tudtam levegőt venni, de azt láttam a résnyire nyitott szememen keresztül, hogy összeesik, rosszul lesz...szóval a bátyámat is betették a mentőbe, én meg amennyire magamnál voltam, lévén lélegeztettek, de próbáltam megfogni a kezét.
Hülye voltam, nagyon hülye...és akkor még a fű is...azt valahogy sikerült azzal kimagyarázni, hogy valami olyan süteményt ettem, amiről nem tudtam mi van benne.
Nem tudtam Laila-val mi történt, nem is láttam se őt, se Kimi-t...
Kimi...már napok óta vele álmodok, hogy az ajtómba áll, és mosolyog, de miért álmodok ilyeneket?!
A szüleim persze kiakadtak, de Chester csak kétségbeesetten sírt, sose láttam ilyennek, így kiborulva...az orvos nyugtatókat írt fel neki, és el is járt egyszer egy héten pszichiáterhez, de nem beszélt senkinek se semmiről, nekem elmondta, amikor szorosan hozzám bújt este...még azt is elmondta ezért nem akarja felhívni Laila-t, nem akarja, hogy tudja milyen pocsékul van. De Kimi-vel beszélt olykor, nem tudom, hogy mennyire gyűlölte meg a bátyámat, amiért ott hagyta Laila-t, de nem akarom azért, hogy a testvérem elveszítse az első szerelmét, hisz nagyon szereti...azt hiszi nem tudom, de álmában róla motyog.
Nyáron nyaggattam, hogy legalább most menjen el hozzá...bár fél év eltelt, de hátha lehet valami megoldást találni, mert Chester-nek szüksége van arra a lányra!
Amúgy én egy évet ugye halasztottam, vagy valami hasonló, hisz lassan megint szeptember...úgy, ahogy tudtam próbáltam befejezni, de ugye épp félév volt, de másik iskolába iratkoztam be...nagyon nem akartam bemenni...de hogy ezt a részt itt rövidre zárjam, Chester-nek valahogy le kellett foglalni magát, helyettem levizsgázott, tudom nem erkölcsös dolog, a szüleink nem is nagyon tudtak róla, szóval most, hogy érthető legyen az egész...szeptemberben kezdek a gimnáziumba, tizennégy éves lettem, kamaszodom, és még mostanság Kimi jár az eszembe. Pedig nem gondoltam már rá elég régóta...de pár hete, csak róla álmodok, olyan furcsa.
Ahogy múltkor például megálmodtam, hogy Chester-t felvették, kérdeztem is, hogy nem is mondta, mire közölte, nem küldtek levelet...másnap jött a levél, a bátyám hivatalosan is a UCLA hallgatója szeptembertől.
Akartam könyörögni neki, hogy vigyen magával, de a szüleim sem engedtek, pedig láttam, hogy szüksége lenne rám.
Mindegy...most itthon vagyok, a bátyám elment lakást nézni, egy kis tengerparti kéglit akar, azt mondja a vízről mindig Laila jut eszébe...még mindig szereti...
az új könyveimet nézegetem most, lesz mit tanulni...most ki lehet nevetni, de az irodalom, vagyis az írás érdekel, így annak megfelelően jelentkeztem iskolába...lesz színház elmélet is, dráma óra, Irodalom, Írás gyakorlat, Film ismeret, meg ilyen érdekes dolgok, de az angol irodalom érdekel, tényleg.
A szüleim most odavannak, hangosan szól a zene, és a szobámba forgok körbe körbe vidáman, és dúdolgatok hamiskásan, és lapozgatom a könyveket, és mellesleg agyalok az írásomon, amit elkezdtem az itthon létem alatt.