Karakter teljes neve: Rhédey Katalin Mária
Becenév: Kati, Katica
Faj: Ember
Nem: nő
Kor: 25
Születés helye és ideje: Kolozsvár, 1986. november 12.
Foglalkozás: levéltáros



Apa: Rhédey Péter
Anya: Rhédey Péterné (szül. Kelemen Mária)
Testvérek: -

Egyéb hozzátartozók:



Nekem olyan gyerekkor adatott meg, amilyen csak keveseknek. Hogy jót tett-e nekem, vagy sem? Nem tudom. Én jól érzem magam a bőrömben, ez biztos.
Kolozsváron születtem meg, természetesen a kórházban, de már ahová hazahoztak a szüleim, ez nem egy akármilyen hely volt. Egy ódon kastély emelkedik a város körüli vadonban, amit vámpírok laknak.
Apámnak és a bátyjának elég nehéz gyerekkora volt, mivel ősi, magyar nemesi család leszármazottai. A szocialista Romániában ez nem sok jó pontot ért. A nagybátyám aztán elég érdekesen nősült, mivel egyben át is változott. Nagy szerelem volt, a családi legendák szerint, és amikor ő így biztos otthonra talált, magával hozta az öccsét is ide. Apám mindenféle feladatok elvégzésével tette magát hasznossá, ami egy halandónak könnyebb, mint a vámpíroknak, amolyan intéző, gondnok vált belőle.
Anyám egy Arad melletti kis faluból menekült el. Egy gazdag román férfi elől szaladt el otthonról, aki szemet vetett rá, és megvolt a hatalma ahhoz is, hogy ennek érvényt szerezzen, ha anyám a város környékén marad. Apámmal Kolozsváron találkozott, ahol takarítói, vagy cselédi állást akart vállalni. Közben azt a hírt kapta otthonról, hogy az a férfi megtudta, mely városban van, és utána indult. Anyám teljesen kétségbe volt esve. Apámat egy helyi ismerős ajánlotta neki, mint aki olyan helyen gondnok, és "kisfőnök", ami jó eldugott helyen van, s a kutya se jár arra. Anyám szinte könyörgött az állásért apámnak, aki persze nem érezte úgy, hogy ez a legjobb hely lenne egy fiatal, tapasztalatlan lánynak, de úgy vélte, egy próbált megér a dolog, legfeljebb valamelyik jóindulatú, öreg vámpírral elintézi, hogy a lány semmire se emlékezzen a dolgokból, ha mégsem akarna maradni. S ha csak pár hétig bírja a fruska, már akkor is elveszítheti a nyomát az a szemét alak.
A fruska nem csak pár hétig bírta, s ráadásnak elrabolta apám szívét is, igaz ez két évbe tellett. Meglepő volt, ahogy alkalmazkodott a szokatlan körülményekhez, és elég hamar elfogadta a rengeteg vámpír lakótársat. Előbb valóban csak takarított, a konyhán segített. Közben persze volt pár afférja a kastélyban élő vámpírokkal. Volt, akitől félt, volt, akit megkedvelt, és persze ezen érzelmek kölcsönösek voltak: volt vámpír, aki lenézte, volt, aki inkább pártolta a lányt.
Anyámnak, amikor idejött még nem volt érettségije sem, később sem látta értelmét ezt megszerezni, de sokat olvasott, és tanult itt, egyre műveltebb lett. Apám többek között arra figyelt fel, mennyire megváltozott az a kis riadt, ázott veréb, akit ő hazahozott a városból. Mikor egybekeltek, sokan örültek ennek a frigynek a kastélyban, és a fiatal pár továbbra is itt maradt.
Hamarosan megszülettem én, mint első, és sajnos utolsó gyermek. Anyámat öt évvel később elvitte a rák. Azt mondják, már akkor is beteg lehetett, amikor engem megszült, nem sokkal utána fedezték fel az első daganatot, és hiába harcolt ellene, a kór legyőzte. Ha nem apámba lesz szerelmes, hanem egy vámpírba, még talán ma is élne, pontosabban létezne. Apám emiatt sokszor búslakodott, és amikor ezt tette, utána meg amiatt volt lelkiismeret furdallása, mert ezzel azt kívánta, hogy én se szülessek meg. Pedig engem nagyon szeretett.
Furcsa gyerekkorom volt. Azt, hogy hol is élek, nem nagyon lehetett eltitkolni előlem sokáig, viszont mivel a tudásom veszélyt jelentett rám, és sokakra, nem nagyon engedtek ki a kastélyból. Magántanulóként végeztem az iskoláimat, bár meg kell mondjam, igen jó képzést kaptam, hiszen ha bármiben elakadtam, itt mindig volt valaki, akit megkérdezhettem. Aligha vannak jobb tanárok azoknál, akik a történelmet maguk is átélték, vagy éppen személyesen volt alkalmuk egy-egy íróval, költővel beszélgetni.
Aztán mikor elérkezett a továbbtanulás ideje, egyetemre mentem, jó messzire innen, Budapestre, az ELTE történész szakára. Hatalmas előnyt jelentett a neveltetésem, az, hogy a történelem számomra egy sokkal személyesebb élmény volt, mint a többi kortársamnak. S hogy mi volt a tervem ezzel a képzéssel? Én bizony a kastély hatalmas levéltárára és régi könyv gyűjteményére vettem szemet.
Míg az egyetemen tanultam, édesapám is meghalt sajnos. Elvitte a szíve. Így hát egyedül maradtam, de mégis ide tértem vissza. Itt nevelkedtem, ez a hely az otthonom, és rengeteg munka vár rám.




Amiket szeret: régi történetek, szép képek, az őszi erdő a kastély körül

Amiket utál: önkényuralom, hatalmaskodás, gorombaság, és a pacalpörkölt

Jellem:
Neveltetéséből eredően másképp szemléli a világot, és nehezen talál magának bartátot a normál emberek között. De mivel igazi könyvmoly, így ez soha nem zavarta. Viszont szereti a társaságot is, ha csak egy kis lazításról, táncról van szó. A komolyabb, kettesben beszélgetéskenél jönnek mindig a problémák, addig teljesen átlagos lánynak tűnik.
Jó a memóriája, és jó megfigyelő. Határozott, szókimondó, és eléggé szarkasztikus humora van. Parancsszóval irányítani nem igen lehet, de segítőkész önfeláldozó természete van, s hisz abban, hogy a saját maga kis erejéből is jobbá tehető a világ.

Külső:
167 cm magas, vékony, de arányos testalkatú. Vörös haja szép fényű, és dús, sokat is ápolja. Szeret öltözködni, szeret csinos lenni, de ha nekiáll tanulni, vagy dolgozni, akkor ezek a doglok mégis háttérbe szorulnak, és néha elég slamposan tud kinézni. Kedvenc színei a zöld és a narancssárga.

_________________

Zoya