Előtörténet:

Nos, nem szeretném sokáig húzni ezt az egészet. Úgy gondolom senki sem szeret több oldalas önéletrajzokat olvasni, én már csak magamból indulok ki. Ki kíváncsi a másikra? Egyszerűbb, ha a végén összefoglalja és azon átfutunk. De mivel most kötelességem írni pár sort, ezért bővebben fejtem ki életemet, hogy mindenki elég jól meg tudja érteni. Nem túl izgalmas, az egész olyan, mint egy mese, csupán nem Happy Enddel zárul...vagyis ki hogy veszi.
'86 március harmadikán jöttem világra Londonban. London Anglia fővárosa, mint tudjuk, ahol elég sokan élnek. Nem csoda, hisz gyönyörű város és szórakozóhelyek híján sincs. Nem mesélek sokat arról, mi volt, mikor hazahoztak a kórházból, mert nem emlékszem. Nem tudom honnan szedi néhány ember, esetleg csak hallomásból, de lényegtelen is. Nekem még három éves koromból sem dereng semmi. Az első emlékfoszlány, ami a "fiatal koromban" szavak hallatán eszembe jut az, mikor Óvodába mentem. Rettentően sírtam, nem akartam ott maradni, mert hát most valljuk be őszintén, az óvoda teljesen felesleges. A gyerekek csak esznek, alszanak és játszanak. Ugyanezt otthon is meg tudják csinálni. Ez az egész nem a gyerek, hanem a szülők körül forog, mert nekik dolgozniuk kell és nem akarják bárkire ráhagyni csemetéjüket. Már kiskoromtól rossz voltam. Tudják az a copfhúzogatós, kiabálós, nem-akarok-lefeküdni fajta. Az óvónők nehezen bírtak velem, de hát egyszer eljött az a nap is, mikor általánosba léptem. Ott aztán rendesen eltaposott mindenki, mivel legkisebbek voltunk. A nagyobbak piszkáltak, nekem meg lehetett bármekkora egóm. Nem volt tesóm, aki megvédett volna és hát elsős korában az emberek az erejével sem dicsekedhet. Ahogy teltek az évek, aztán szép lassan a személyiségem is kialakult. Megrögzött rossz fiú lettem, a suliban elkönyveltek, mint engedetlen diákot, de ekkor még a lányokkal nem szórakoztam. Csak apró diákcsínyeket követtem el, cigiztem, amit túlságosan felfújtak. Gondolom észrevették, hogy a szüleimről még nem is beszéltem szinte semmit. Nos ez azért van, mert olyan, mintha abszolút nem is ismertem volna őket. Etettek, ruháztattak, mikor hazajöttem suliból elhangzott egy "Mi volt az iskolában?", de mikor magyarázni kezdtem, egyszerűen elengedték a fülük mellett. Többet nem válaszoltam, csak egy egyszerű Semmi-vel. Tehát anyám és apám mondhatni levegőnek néztek. Viszont, míg jól elláttak pénzzel, meg amire szükségem volt, egyáltalán nem zavart mit csinálnak.
Jöttek a középiskolás évek. Akkor keveredtem csak igazán bele az életbe. Sok barátom lett, ebben segített magabiztosságom és talpraesettségem is. Ezek a barátok viszont úgymond belevittek a rosszba. Áh, az túlzás. Véleményem szerint csak akkor lehet bárkit is belevinni bármibe, ha az illető hagyja magát. És én hagytam. Ezért kanászodtam el. Drogozni kezdtem, minden nagy buliban ott voltam. Másodikos koromban megtörtént az első bolti lopásom. A szünetekben ittunk, előfordult, hogy részegen ültem be az órákra, amikkel anyámék meglepő módon nem foglalkoztak, mondván nincs idejük az én hülyeségeimmel foglalkozni. Így is jó, nekem aztán mindegy volt. Ahogy egyre nagyobb lettem többféle módon próbáltam pénzhez jutni, ugyanis a szüleim megvonták tőlem, amiért az iskolai teljesítményem átlag alatti lett. Drogot árultam hát, amivel egyszer sem buktam le. Miután leérettségiztem, tehát betöltöttem a tizennyolcat elköltöztem. Volt annyi megtakarított pénzem, na meg a bankszámlámon egy nem is oly csekély összeg, amivel fogtam magam és elköltöztem Erdélybe, hogy jó messze tudjam magam a családi fészektől. Nem mentem el főiskolára, isten ments attól. Dolgozni kezdtem, olyan emberekkel vettem fel a kapcsolatot, akik...hát enyhén szólva nem a legbarátságosabb fickók. Köztük volt Tommas is, aki egyik legjobb cinkostársam és barátom is. Mikor először találkoztunk egy kezdőnek, egy senkiházinak tartott, aztán ahogy bizonyítottam, egyre jobban megkedvelt és mára már mindenben számíthatok rá és ő is rám. Van egy húga, Nina, aki meg kell vallani belevaló csaj. Az a fajta, aki nem fél kimondani, amit akar, azaz ami a szívén az a száján. Vad, szenvedéllyel teli tüzes lány. Már nem egyszer beszéltem vele és nem egyszer próbált ő is közeledni. Csakis Tom miatt nem akarok semmit tőle. Amúgy sem kellene, legfeljebb egy estére, de többre nem. Már csak azért is kedveltem meg ennyire, mert attól függetlenül, hogy tud bátyja drogos ügyeiről, támogatja és nem szakítja meg vele a kapcsolatot, sőt már is próbált ki nem is egyfajta anyagot. Húsz éves koromban öltem először embert megbízásból, ezt hozzáteszem. Valamint ennyi idősen csináltattam meg tetoválásomat is, ami a mellkasomra került: egy fekete, nem túl nagy méretű kereszt. Furcsának gondolják, hogy sokszor olvasó lóg a nyakamban na meg a tetoválás is, ennek ellenére nem vagyok hívő. Nem hiszek istenben, nem vagyok vallásos. Az elmúlt öt évben több megbízatást is vállaltam ezek közt van a gyilkolás, persze ez jóval magasabb áron, mint a drogok. Szervkereskedésből is éltem már meg, szóval semminél sem vagyok leragadva, amilyen munka épp jön, azt hasznosítom és próbálok pénzhez jutni. Piszok gazdag vagyok, még mindig maradt a bankszámlámon egy csekélyebb összeg, plusz az évek során is meggazdagodtam a melókból. A városban élek egy nagyobb lakásban, családi házat nem akartam kivenni. Egy fekete sportkocsim van, amivel elég gyakran láthatnak az emberek, nem szeretek sehova sem gyalog menni. Azt hiszem mindent elmondtam, amit tudni kellene rólam. Jelenleg itt élek Erdélyben, 25 éves vagyok, jóképű, piszok gazdag és élvezem az életemet.

Jellemzés:

Kyle, üdv köztünk!

Érdekes előtörténet és érdekes személyiség.
Kivetnivalót nem találok benne, így nincs más hátra, mint hogy elfogadjalak.

Nyomás játszani, rosszfiú!