Elmosolyodtam, hogy minél előbb el vesz akkor. Én is ezt szerettem volna. Szeretnék már tényleg vele lenni, éjjel hozzá bújni, vagy épp ezt bármikor. Habár vannak dolgok, amiktől félek, de tudom, hogy ő velem lesz, és segíteni fog, és nem fog semmi olyan dolog történni, amit nem akarok.
- Nem szeretnék nagy tömeget, nagyon nincs is kit meghívnom – bújtam hozzá, és kezemmel a mellkasát cirógattam.
- Egy csendes kis hely, szép idő, mi ketten, valaki, aki összead bennünket, aztán egy ebéd, vagy vérivás, ha szeretnéd, és utána … - szégyenlősen lehajtottam a fejemet, mert ami utána lesz azaz a rész,amit még nem ismerek.
Inkább ajkaira koncentráltam, ízlelgettem azokat.
- Csak egy kicsit – kuncogtam el magamat, amikor azt mondta rám, hogy mohó vagyok.
- Szeretnék már veled lenni, és a tiéd lenni teljesen, még akkor is, ha utána kemény kézzel fogsz velem bánni, míg megtanulom azt, amit te, és megszokom az erőmet – mondtam neki komolyan. Ez az a dolog, amitől félek nem pedig,hogy mi lesz a nászéjszakán, azt nagyjából tudom. De azt, hogy milyen ereje van, és miket tud nem, csak azt, hogy erősebb és sokkal tapasztaltabb nálam, ezt pedig hamarosan én is birtokolni fogom.
Ajkam újra az övére talált, és egyre hűségesebben simultam hozzá, majd felsóhajtva megint elszakadtam.
- Ha így folytatom nem lesz jó vége, mohó vagyok még is – nevettem el magamat jó ízűen.

Nos, nekem azért lenne kit meghívnom, még ha nem is túl sokakat. Elég visszavonultan éltem az utóbb nagyjából kétszáz évben, és akik ennyi idő után is még barátaimnak tekinthetők, főleg azért, mert ŐK kitartottak mellettem, nem én mellettük, azokat illene meghívni. De az sem jó, ha egyenlőtlen a két tábor, és a menyasszonynak nincsenek vendégei, a vőlegénynek meg sokan ott vannak.
- Akkor ezt majd kigondoljuk, hogyan legyen. Lehet, tartunk egy fogadást, az ismerősöknek, ha neked nincs is, azért csak az apád lánya vagy, őt meg biztos sokan ismerik. Aztán az esküvőre meg csak keveseket hívunk meg.
Rögtön felmerül a kérdés, hogy akkor mi van ezzel a Reese gyerekkel. Úgy döntöttem, hogy megkeresem. Valahogy csak rábukkanok, ha igazat mondott magáról, akkor ennyi adat alapján megtalálom. Aztán ha én kapom kézbe, úgyis kiderül minden szépen. Ha valami rosszban sántikál, akkor kitekerem a nyakát, ha viszont tényleg Vero öccse-bátyja, akkor bizony illik meghívni.
~ Sógorom is lesz? Hmmm...
Alapvetően nincsen bajom a defenzorokkal, amíg értelmesek, és nem vakítja el őket az előítélet. De mi van Marcussal? Ha Reese-nek köze van az eltűnéséhez, akkor jaj lesz neki! Hirtelenjében mehetnékem van, hogy ezt az egészet minél hamarabb tisztázzam.

Szorosan bújtam a karjai közé, szinte már majd nem, hogy belebújtam. De annyira jó volt végre ezt tenni. Eddig alig érhettünk egymáshoz, rendes csókot se tudtunk váltani, most pedig lehetőségek tárháza nyílt fel előttünk.
- Nekem így is jó, bár teljesen mindegy,ha végre hozzád tartozhatom majd – mondtam mosolyogva, és apró puszit nyomtam a szájára. Lehet tényleg mohó lettem, de most, hogy a gyűrű az ujjamon volt már szabad volt több dolog is, amiket akartam. Végre nyugodtan lehetek a kezei között, simulhatok, bújhatok hozzá.
Kicsit furcsa volt, hogy én itt bújok, ölelgetem, csókolgatom, ő pedig csak áll. Gondolkozhat, ha ennyire elbambult, vagy nem is tudom. Vagy nem tetszenék neki? Ez is megfordult most a fejemben, talán nem vagyok elég kívánatos neki, vagy nem is tudom.
- Dani ? – néztem fel rá kérdőn, és kicsit eltávolodtam tőle.
- Minden rendben, vagy …vagy valamit rosszul csináltam, vagy mondtam? – nem értettem a dolgot, de csak reméltem, hogy csak elgondolkodott, és nem más probléma van.

Lepillantok Verora, és mosolygok.
- Csak elgondolkodtam az esküvő szervezési nehézségein. Lesz egy-két doglom addig. De neked is. Gondolom szeretnél valami szép ruhát ... az meg nem terem minden bokorban.
Amíg Vero ruhát vesz vagy varrat magának, addig én becserkészem ezt a Reese gyereket, és férfiasan elbeszélgetünk.
- Gondolom divatügyben nincs szükséged tanácsra. Szeretném, ha elkápráztatnál!
Kedvesen mosolygok, és kicsit megborzolom Vero haját.
Én is izgatott vagyok, de ezzel egy időben valami furcsa nyugalom is megszáll, illetve inkább amolyan lelki béke. Mint amikor a viharfelhők elfoszlanak, és kisüt a nap. De egyben némi vadászösztön is felhorgad. Egy defenzort becserkészni mindig is érdekes és kellemes játék volt, bár zömében fordítva játszottuk: ők cserkésztek be engem.

Kicsit megnyugodtam, ahogy rám nézett ,és elmosolyodott. Ez most nagyon sokat számít nekem. Szeretném, ha boldog lenne, és ezen is leszek. Sok mindent megélt már az élete során ,de remélem, hogy velem végre révbe ér. Az aggaszt csak,hogy tapasztalatlan vagyok minden téren, és nem szeretnék neki csalódást okozni.
- Gyorsan meg lesz az, nem olyan nehéz leegyeztetni dolgokat – mondtam mosolyogva, majd megnyugodva visszafúrtam magamat a karjai közé. Rosszabb voltam, mint egy megvigasztalandó gyermek, aki édesanyához megy, ha valami történt vele.
- Szeretnék, és szerintem fel is hívom Pierret , már ha felveszi a telefont, mert édesapám megfenyegette, bár tudom, hogy az én érdekemben, de akkor sem kellett volna elvágnia tőle. Sokat jelentet nekem, és vigyázott rám. Ha nem érem el, akkor megkerül és biztos vagyok benne, hogy segít nekem ruhát választani, ha megtudja mi a helyzet – mondtam boldogan mosolyogva. Azt hiszem madarat lehetne most velem fogatni, még annak ellenére is, hogy a saját családom belül gubancok vannak jelenleg.
- Nincs – kuncogtam kicsit.
- most is elkápráztathatlak? – néztem rá kíváncsian, majd megfogtam a kezét, és a kanapéhoz vezettem. Megkértem, hogy üljön le, hogy az ölébe ülhessek.
Szembe fordultam vele , majd a füléhez hajoltam.
- Tegyük kicsit félre a dolgot, végre nem kell tartanunk magunkat, és szeretném, ha kicsit foglalkoznánk egymással, hiszen mióta várunk, vágyunk erre – suttogtam szégyenlősen kicsit. Kíváncsi voltam, hogy mit szól a dologhoz, vagy keresnem kell mást, amivel ma el tudom őt kápráztatni,ha más nem tartok neki divatbemutatót.

Már ettől a merész kezdeményezőkészségtől is el vagyok kápráztatva. Lehet, Marcus nem véletlenül fogta rövid pórázra egy szem leánykáját? (És tényleg egy szem ez a leányka, vagy lesznek még meglepetések a családban?) Nem vagyok járatos a vámpírcsemeték jellemét és vérmérsékletét illetően, engem nem áldott meg a sors gyermekkel. Most pedig hirtelen két huszonévessel is rokonságba fogok kerülni vénség létemre. Az élet változni fog.
- Mit értesz foglakozáson? - pillantok Verora nagy ártatlan pislogásokkal. Ha akar valamit, most neki kell diktálnia, mert később nem akarok semmiféle szemrehányást hallani arról, hogy most meddig mentünk, nem mentünk el, vagy meddig kellett volna elmennünk. Ha elakad, kisegítem, de nem fogok irányítani.

Csak ültem Dani ölében, és az ingjével játszadoztam. Annyira régen vártunk erre, és most itt vagyunk és semmi sem történik. Csak ültem és bújtam hozzá, néha a szemébe néztem, és próbáltam kitalálni,hogy mire gondolhat. Hamarosan pedig nem kell próbálkozom, mert a fejébe fogok látni ,de ő is az enyémbe. De nem akarok, hogy sok butaságot találjon ott.
- Ezt … - suttogtam, majd kezem közé vettem az arcát, és finoman kóstolgattam, csókolgattam őt.
- Emlékszel, hogy nem iszok vért közvetlenül az emberből? –néztem rá kérdőn.
- Szeretném ,ha megtanítanál,hogy a nászéjszakán ne ügyetlenkedjek vele – mondtam neki komolyan, majd a telefonért nyúltam, hogy küldjenek fel valami önkéntes véradót. Nőt kértem, mert nem tudnék más férfi közelében lenni, és ilyesfajta kapcsolatot létesíteni.
- Ugye segítesz majd? – kérdeztem szégyenlősen tőle a dolgot. Mindig készen kaptam a vért, és nem kellett az emberből szívnom, és tudom,hogy Dani szeretné ,hogy megtanuljam,hiszen volt már erről szó közöttünk. A legnehezebb része az lesz, hogy rávegyem magamat, arra hogy megharapjam majd azt a valakit, de meg kell próbálnom, mert aztán Danivel egymás vérét fogjuk venni, és nem akarok ügyetlen lenni, meg sérülést okozni neki.

Valahol mélyen mulattató, ahogy a kíváncsiság, szemérmesség, vágy és a tudatlanság zavara keveredik benne, és ezek között keresi az útját valami felé, amiről szintén nem is tudja pontosan, hogy mi. Finoman megcirógatom a hátát, viszonzom az apró csókjait, de aztán hirtelen más téma merül fel. Igen, ez valóban aktuális, szóval foglalkozni kell vele. Házassági szertartás terén nekem sincs túl nagy gyakorlatom. Marie-val egyszerű volt a dolog, hiszen előtte már számtalanszor ivott belőlem, azt meg, hogy én igyak belőle, azt elegánsan a saját stílusában oldotta meg: lekontrollált, és ezzel eleve leküzdötte az esetleges fennakadásokat. Ott túl sok választásom nem volt. Natasha pedig addigra annyira gyenge volt, hogy nem igazán tudott tevőlegesen részt venni a szertartáson, ott nekem kellett megoldanom, hogy a vérem belé áramoljon. Ez a mostani szertartás feltehetőleg egyikhez sem fog hasonlítani. Már mindketten vámpírok vagyunk.
- Először is szeretném, ha tudnád, hogy számomra a legcsodálatosabb pillanat lesz az, amikor majd iszunk egymásból, és csakis pozitív elvárásaim vannak a dologgal kapcsolatban. - jegyzem meg gyorsan, majd megvárom, hogy "rendeljen". A telefonon való táplálékrendelés megint mulattat, annak ellenére, hogy teljesen jogosnak, és logikusnak érzem.
- Ami a harapást illeti, én voltam már táplálék nem is egyszer. Igaz, régen volt, de vannak emlékeim. Elég zavarosak, és ambivalens érzések kötődnek hozzá, de ez elsősorban azért van, mert Marie, az első vámpír, akivel dolgom volt, és aki huzamosabban magához kötött, nem volt egy túl jó lélek, és vagy nem érdekelte, hogy hogyan érzem magam, vagy még inkább élvezte, ha kínlódom és vergődöm kissé az érzelmi béklyóban, amit rám rakott. És a többi áldozatával is elég kegyetlenül bánt. Én is eléggé vad voltam, mikor vele éltem. Aztán itt, Erdélyben átneveltek, megtanítottak egy csomó dologra, és azóta már egészen másképp állok hozzá ezekhez a dolgokhoz. Gyakran nekem is voltak olyan partnereim, akikkel vérivás céljából tartottam a kapcsolatot, és önként adták a vérüket. Ez az egyik legtisztább megoldás. De tekintve, hogy itt még alig ismerek valakit, jelenleg vadászom, és fontosnak tartom, hogy egy vámpír bármikor és bárhol tudjon magának biztonságosan élelmet szerezni. Ha ebben nem elég jó, akkor nem csak magát sodorja veszélybe hanem másokat is, így aztán igen, meg akarlak tanítani az önellátásra.
Megpöckölöm az orrát a végén tréfásan, mert jó kis szónoklatot vágtam itt ki. De hát ha Marcus erre nem fektetett kellő hangsúlyt, akkor nekem kell.
Amíg az önkéntes megérkezik, legalább pár dolgot elmondhatok.

Csillogó szemekkel néztem rá, és szinte ittam a szavait.
- Már én is várom, de félek is a dologtól kicsit – vallottam be neki őszintén a dolgot.
- De tudod,hogy én még közvetlenül soha nem ittam, és nem akarom, hogy sérülést okozzak neked majd,ha oda érünk – szinte belebújtam annyira bújtam hozzá. Kezemmel az ingét piszkáltam, mert teljesen zavarba voltam.
- Hé – kuncogtam el magamat, amikor megpöckölte az orromat. kicsit megdörzsöltem az orrát, majd megcsókoltam, de aztán kopogtak. Nyeltem egy nagyot, majd szóltam, hogy szabad. Erre egy nő lépet be, olyan 35-40 éves lehet, vagy legalább is annyinak saccoltam.
Ott állt,és várta, hogy rendelkezzünk vele. nem félt, sőt valami mást véltem felfedezni a tekintetében, mintha várná a dolgot.
- Ugye itt maradsz velem – fordultam vissza Danihez. Kezdtem magamat kis gyerekként érezni, aki semmit sem tud a világról, és most olyasmit kell tennie, amit az előtt tiltottak neki, és ő maga se próbálkozott soha a dologgal.
- Foglaljon helyett – mondtam a nőnek, mire az leült mellénk, de én nem mozdultam Dani öléből. Egyre idegesebben babráltam az ingével is.

Vero szavain tényleg jól szórakozom, de mivel megérkezik a vendégünk, nem tudok hosszan, és megnyugtatóan válaszolni a kérdésére.
- Márpedig sérülés nélkül nem jön ki. - súgom az szavaira utalva az ajtónyitás pillanatában, de mire a hölgy belép, már feléje pillantok.
- Köszönjük, hogy idefáradt.
Legszívesebben felálltam volna, és idekísérem a kanapéhoz, de mégsem dobhattam ki a kedvesem az ölemből.
Természetesen maradok. Az ilyesmit jobb nem egyedül próbálni elsőre. Verot elragadhatja a szenvedélye, vagy esetleg nem tudja rendesen lezárni a sebet, vagy a jó ég tudja, milyen nehézségekkel kerülhet szembe. Mindegy, bármi is az, hármasban biztos megbirkózunk vele.
- Csak nyugodtan kezd hozzá, itt leszek.
A hölgy gondolhatja, hogy Vero egy gyakorlatlan fiatal vámpír, nem kell tudnia, hogy születetten az, s így semmi rendhagyó nincsen a dologban.
- A csuklót ajánlom.
Kezembe fogom a hölgy kezét, hogy megmutassam, hol érdemes harapni, de elébb az ajkaimhoz emelem, és megcsókolom, mire enyhén elpirul. Én pontosan tisztában vagyok velem, hogy egy ilyen alkalom bizony bizalmas együttlét, és sokan az önkéntesek közül élvezik, de ettől még vannak vele járó kellemetlenségek, melyek elviseléséért köszönet jár.
- Itt érdemes beleharapnod. - mutatom a megfelelő fogást Veronak, ujjaimmal megérintve a csukót a megfelelő helyen. - Persze nyakból is lehet, de azt csak némi gyakorlattal ajánlom, majd egy pár alkalommal később.

Szeretem látni azokat a kis gödröcskéket, amik akkor jelennek meg az arcán, amikor mosolyog. Képes már ezzel az apró jelenséggel levenni a lábamról.
- Tudom, de nem a harapásra mondom, hanem, hogy az mellett ne hogy csináljak valami mást is. Annyira ügyetlennek, és tudatlannak érzem magamat ismét – húztam a számat, majd elbújtam a nyakához bújva, főleg, amikor megérkezett a vacsora is. Hálásan rámosolyogtam a nőre, és kicsit megijedtem, hogy mi van, ha rosszul csinálok valamit, és a végén meghal, vagy valami maradandó sérülést csinálok.
A nő odaült mellénk, én pedig az arcát vizslattam, próbáltam kitalálni, hogy vajon mi járhat a fejében. Lehet, hogy nem kellene ilyesmire gondolnom, főleg ha, vacsoráról van szó.
- Annyira… nehéz, félek, hogy elszúrok valamit, vagy csúnyának fogsz látni, ha összevérezem magamat – lassan kezdtem összehordani sok butaságot, de hát ez van,ha ideges vagyok.
Remegő kezekkel vettem a kezembe a nő csuklóját, de az meg se rebbent. Jól megfigyeltem hová mutatott Dani, és egyáltalán nem bánom, hogy nem rögtön a nyakánál kezdem, de azt is meg kell tanulnom mielőtt Danivel elérkezne a szertartás ideje, nem szeretném, ha ő lenne az első, akit a nyakánál harapok meg. Vettem egy mély levegőt, és a számhoz emeltem a nő csuklóját. Egy kis ideig húztam a dolgot, féltem még mindig, majd összeszedtem minden bátorságomat és beleharaptam.
A vér édes íze szétáramlott a számban, és mohon inni kezdtem azt. Még soha nem volt ennyire friss, és ízletes, mint most. A harapás nem pontosan oda sikeredett, ahová Dani mutatta, kicsit mellé ment, mert remegett a kezem.

Ha Vero bármit is elhibázna, vagy túlzásba vinne, akkor majd én közbelépek. Élvezettel nézem, hogy mennyire látszik rajta az elragadtatás. Sejtettem én, hogy az a flaskás megoldás nem az igazi. Ha összevérezi magát, majd megmosakszik, vagy átöltözik. Ezen nem fogunk fennakadni.
Valahogy az a sejtésem kezd kialakulni, hogy Verot egy kicsit el kéne rontanom, eme erősen túlzásba vitt nagy apai szigor után. Egy kicsit meg kéne tanítanom vagányabbnak lenni. Nagyon kis szerény, félénk, jókislány, és ezzel a hozzáállással hátrányban van. Én is tartom magam az elveimhez, igyekszem nem ártani másnak, de ha szükségét érzem, akkor odalépek keményen, és jaj annak, akivel nekem meggyűlik a bajom.
A vér illata nálam is sem marad hatástalan, de még csak a szemem szikrázik szenvedélyesebben, a szemfogaim maradnak a helyükön, én ettem éjjel, köszönöm jól vagyok.
Számolom a kortyokat, nehogy Vero túl sokat vegyen magához, és kellemetlenségeket okozzunk a hölgynek. Ha szükséges, akkor finoman leállítom, de egyébként nem avatkozom bele, hogyan oldja meg a helyzetet.

Ittam magamba az édes nedűt, ami szinte mintha méz lenne úgy folyt le a torkomon. Nem néztem fel közben, mert nem akartam látni a nő arcát miközben iszom belőle. Danit éreztem, hiszen ott ültem az ölében.
Csak nyeltem, és nyeltem a drága éltető nedűt, de közben eszembe jutott, hogy vajon mikor elég, vagy mikor kell megállnom. Jól tudom,hogy a fiatalok néha elragadtatják magukat, és akkor megölik az áldozatukat, én viszont nem akarom. Nem tudom,hogy el tudnám a viselni a dolgot. Hirtelen engedtem el a nő csuklóját, és kaptam levegő után. Szemem csillogott a bennem kavargó érzésektől, majd hirtelen vezérelve Dani ajkaira tapadtam vadul, és mohon. Falni kezdtem az ajkát. Úgy éreztem mintha egy új élet keringene bennem, ami erőt és bátorságot ad nekem. Aztán újra megcsapta az orromat a vércsalogató illata, így a nő csuklója után nyúltam, de nem haraptam meg újra, csak nyalogatni kezdtem a csuklóját. Végül nem tudtam ellenállni a sok érzésnek, és újra megharaptam, de most sokkal durvábban, mint előtte, még a vér is lecsordult kicsit a kezéről.
Mohó kezdtem lenni, és többet akartam. Amilyen hirtelen ragadtam meg, annyira hirtelen engedtem el a kezét, és távolodtam el tőle. sikerült a tiszte gondolatnak a felszínre jutnia, és a kanapé másik végére menekültem.
- Menjen el! – adtam ki neki a parancsot az kanapé másik végéről. Azt hiszem, ha tovább marad, akkor nem fogok tudni uralkodni magamon.
- Dani kérlek küld el – néztem kedvesemre kérlelőn, és remegő ajkakkal néztem a nőt, a fogaim még mindig kint voltak tettre készen.

Bár látszólag nyugodtan és teljesen fesztelenül ülök a kanapén, igazából figyelek és vigyázok. A hölgy szívverését hallgatom, ami ugyan kicsit szaporább lesz, de nem gyengül. A vad csókok meglepnek, de ez egy kellemes meglepetés. Úgy tűnik Vero szenvedélye elég erős lesz, hogy amikor egybekelünk ne legyen gond a szertartással. Az, hogy most még kissé zabolátlan, nem tesz semmit. Ahogy újra harap, majd elhúzódik, a fiatalok szokványos viselkedése, én is átéltem nem egy viharos érzelmi ingadozást, s Marie nem igazán akarta azokat csillapítani.
Újra kezet csókolok a hölgynek, mielőtt távozik.
- Köszönjük a segítséget!
Aztán már Verora figyelek.
- Látom ízlett!
Nem zavartatom magam amiatt, hogy fel van zaklatva, nem történt semmi különös, és ezt úgy mutathatom ki legjobban, ha napirendre térek az események felett.

Vártam,hogy végre elmenjen a nő és megszűnjön a csábítás, amit a vére íze, és illata kelt bennem. Egyre többet akartam, mert átjárta minden porcikámat a friss vér, ami istenem mennyire más jellegű, mint amit eddig ittam. Nem is tudom,hogy voltam képes arra,hogy azt megigyam.
- Kösz – köszöntem meg röviden a nőnek, majd amíg Dani elküldte megtörölgettem a számat, hogy rendbe szedjem magamat. Annyira nem is voltam véres, viszont még mindig bennem lüktetett, azaz erő, amit a friss vér adott.
- Igen,nagyon is, még soha nem ittam ehhez foghatót, és nem is éreztem – azzal elindultam Dani felé, és ahogy az előbb,úgy most is az ajkára tapadva, falni kezdtem az ő ajkait. Egyre szenvedélyesebben csókoltam. Majd kézen fogva őt az ágy felé kezdtem vele lépdelni. Kíváncsi vagyok,hogy mit fog hozzá szólni. Az ágynál ledobtam magamat háttal rá, és kezemet Dani felé nyújtottam.

Veroban a friss vér lángra lobbantotta a szenvedélyeket. Csak nézem, milyen tüzes lett ettől a pár kortytól. Lehet, ha rendszeresen így táplálkozik, egy egészen más lányt/lényt ismerhetek meg? Remélem, nem ragadják majd el a szenvedélyek és indulatok túlságosan. De ennyi hév még bőven belefér, csak kellemesebbek lesznek tőle az együtt töltött percek.
Azért a tempót kicsit gyorsnak találom, ahogy pár pillanat múlva már az ágyon heverünk, na nem magamnak, inkább neki. HA a friss vér okozta pillanatnyi részegség elmúlik, mert ez tulajdonképpen az, könnyen megbánhatja, ha most túlontúl előre szaladunk.
Ezek a gondolatok persze nem akadályoznak meg abban, hogy itt az ágyon is újra megcsókoljam. Abból még biztos nem lesz gond.

Mosolyogva néztem fel rá az ágyról, és vártam, hogy mit fog lépni. Egy részem azt súgta, hogy ragadjam meg a kezét, és rántsam be magam mellé az ágyra, majd foglaljak az ölében helyet, és vegyem el, amit akarok. De szerencsére a józan ész, és a félsz is ott volt, és csak ezt tartott vissza a dologtól. Így habár kicsit türelmetlenül is, de vártam mit lép.
Végül az ágyon hevert mellettem, és tovább falhattam az ajkát, ami most sokkalta édesebb volt.
- Ez mindig ilyen? – kérdeztem, amikor engedtem őt levegőhöz jutni, de kezem továbbra is cirógatta az arcát, és a nyakát.
- Milyen lesz az, amikor iszom majd a véredből? –néztem rá kíváncsian, de ajkam már a nyakán kalandozott, becézgette azt apró csókokkal, és finoman harapdáltam, persze csak ajakkal, a fogaimhoz nem volt merszem, pedig csábított a dolog.

Nos, igen, a tapasztalatokat fel kell dolgozni, meg kell emészteni.
- Valaki más vérét szívni mindig izgató, és meg kell mondjam, nagyon kellemes. Ha ismered, és engedi, akkor azért, mert a bizalom jele, ha nem ismered, és be kell cserkészned, akkor meg az izgalom teszi érdekessé. Ha pedig ketten szeretik egymást, és egybekelnek, akkor az maga a beteljesülés.
Hogyan mondjam el, mit érzek egy-egy alkalomkor? És minek elmondani, ha meg is ízlelheti? De az emlékeimet megoszthatom vele.
- Marie-vel minden zavaros volt, és kicsit mocskos. Ott munkált bennem a szerzetesi neveltetés, ami szerint fertelmes bűn volt minden pillanat, amit együtt töltöttünk. S Marie nem igazán igyekezett eloszlatni ezen aggályaimat. Neki az volt jó, hogy frissen született vámpírként nem tudtam ellenállni, irányítani magam, s így állandóan "bűnbe estem", s ő meg mulatott rajtam, heccelt, csapdába csalt, aztán kirángatott belőle. Rengeteget kínlódtam mellette az első években, de aztán valahogy csak a magam ura lettem, és bizonyos határokat utána már nem léptem át. Később, itt Erdélyben aztán még sokat csiszoltak rajtam.
Én is cirógatom Verot, szeretettel, és óvatosan, nem akarok benne több szenvedélyt kelteni, ezzel is éppen elég lesz megbirkóznia.
- Natasával más volt. Először is, ott már én voltam a vámpír, s ő az esendő ember. Én nem haltam meg akkor, nem volt mitől félnem. Ő meg halálos beteg volt, csupán előremenekült, nem volt választása. De mélységesen, és az állapotából adódóan angyali tisztán szerettük egymást, és ezért az egybekelésünk, bár titokban történt, és ő alig volt magánál, csodálatos volt. Csak hetekkel később tartottunk egy nyilvános esküvőt. A szülök boldogan adták oda a lányukat egy olyan férfinak, aki jól szituált, fontos beosztásban van. Az, hogy a szerelem hatására (Mert ők így gondolták, hogy annak hatására), a halálos beteg gyermek meggyógyult, csak hab volt a tortán, isteni jel, hogy egymásnak valók vagyunk.
- Na, de összefoglalva, ebből kiderültet, hogy nem tudom, milyen lesz, amikor egybekelünk. Az elsőnél meghaltam, és féltem, a másodiknál meg életet mentettem, és nem igazán az élvezet volt az elsődleges szempont. - foglalom össze végül röviden.

Dani kérésemre mesélni kezdett, én pedig figyelmesen hallgattam. De közben én is simogattam őt, és néha a nyakát csókolgattam.
- azt hiszem értem, vagy is remélem, hogy értem a dolgot. szerinted velem milyen lesz, amikor egyesülünk harapás által? – kíváncsi voltam mi lehet a véleménye erről.
Időközben, annyira belejöttem a cirógatásába, hogy kezem az inga alatt volt, és a hasfalát simogattam. Végül ajkamba harapva figyeltem őt, és elkezdtem kigombolni ingét.
- játszunk kicsit – kuncogtam el magamat, és az ajkára tapadtam.
- még egyszer a koliban mesélte az egyik lány, hogy játszott a barátjával, amikor nem akartak még lefeküdni egymással, bár én lassan le szeretnék veled,hogy tényleg a tiéd legyek testestül és lelkestül is – mondtam szemérmesen, és lesütöttem a szememet kicsit. Jegyesek vagyunk, nem kell már kódolva beszélnünk, és úgy is hamarosan egyek leszünk.
- szóval a játék arról szól,hogy csak derékig szabad az ajaknak mozognia – húztam végig az egyik ujjamat az ajkán,hogy szétnyíljanak ajkai.
- derék alatt pedig csak kézzel szabad, már ha kibírjuk a dolgot, és nem kezdünk szerelmeskedni. A kolis barátnőmnek nem ment a dolog – nevettem el magamat, és megcsókoltam, ajkáról pedig a nyakára vándorolt az ajkam,hogy finoman megharaphassam a fülét.
- szeretnél játszani? - vagy a vértől,vagy csak a vagy csak az ivás élményétől,de erőre leltem, és bátorságra, amit most ki is szeretnék használni,hiszen olyan régóta kerülgetjük egymást, én pedig vágyom rá már nagyon régóta. Akkor ott az erdőben, amikor csókot kértem tőle, már akkor szerettem, és képes lettem volna vele egyesülni is.

Kaján vigyor ül ki az arcomra a játékszabályok hallatán. Egyrészt nekem is megfelelnek a feltételek, így biztos nem teszek olyat, amit nem akarnánk még, másrészt meg azt tudom, hogy én biztos be tudom tartani. Veroval meg majd betartatom, és egy szava nem lehet ellene, elvégre ő javasolta.
- Szóval innentől - helyezem mindkét kezem a derekára - felfelé csak az ajak, lefelé - elkezdem lefelé csúsztatni a kezeimet - pedig kéz. Értem.
Nekem ettől a kis ötlettől roppant kaján kedvem támad, nem is tudom miért. Mostanában eléggé komor hangulatban vagyok, ha a köz ügyei foglalnak le, és a saját üzleti ügyeim már rég nem jelentenek felüdülést, unalmas szükséglet csak, hogy biztosítsa a megfelelő életszínvonalat. Vero az, aki fényt hoz az életembe, de a kapcsolatunk körötti bonyodalmak, az apja eltűnése itt is bezavart. De most a saját utunkra léptünk, és a játék mindig fiatalít, ideje letennem az évek terheiből egy keveset, és felszabadultan bolondozni egy kis ideig.
- Szóval nem csavarhatom meg az orrodat, és nem haraphatom le a lábujjadat. Micsoda korlátok! - rendezek egy kis ál-méltatlankodást. - Más módszerek kellenek. Mennyire is vagy csiklandós?
Tudom, nem ilyesmiről volt szó, hanem sokkal izgatóbb és érzékibb dolgokról, de bennem meg felébredt a kisördög, és felszínre törni készül.

Tetszett, ahogy vigyorgott, sokat sejtetett, de leginkább is nem azt, hogy nem tetszik neki az ötletem, vagy, hogy nincs benne. Sokkal inkább tetszett neki, és bene is van a játékba, már csak a folytatásra vagyok kíváncsi. Meg, hogy képes leszek e feltárulkozni előtte, bár most annyira fel vagyok pörögve, illetve bátorodva a vértől, hogy úgy érzem, bármire képes vagyok.
- igen –kuncogtam, és emeltem fel kicsit a hangomat.
- úgy ahogy mondod, csak ajkak, arra felé pedig kezek – mondtam mosolyogva, ahogy elkezdte lecsúsztatni a kezét. Készségesen dőltem hanyatt az ágyon, kezeimet pedig végig futtattam a karján.
- miért le szeretnéd harapni? – kérdeztem nevetve, majd épp meg szerettem volna csókolni, amikor megálltam félúton felé a kérdése miatt.
- Hát,nem is tudom – szépen lassan húzódtam hátra felé,hogy ha kell menekülőre fogjam, mert eléggé csikis voltam, ami azt illeti.
jó érzések jártak át a lábam ujjától a fejem búbjáig. Kellemesen ,jól lakottan, és felszabadultnak éreztem magamat, és ezt csak neki köszönhetem. Ha akkor nem futunk össze a városban, akkor lehet most a szobámban ülnék, és csak a falat bámulnám unalmamban.

Aranyos Vero így, hogy minden érzelem azonnal látszik rajta, a jókedv, a kíváncsiság, a meglepetés ...
- Hová, hová? - kérdem érdeklődve, amikor távolodni kezd tőlem. Befelé kitűnően szórakozom, még ha nem is nevetek, de a szemem csillog.
Most legszívesebben magamhoz húztam volna, de ugye derék fölött nem érhetek hozzá kézzel, szóval csak a bokájára fogok rá, hogy maradásra bírjam.
- Nos, lehet, egy kicsit hamar hoztuk ezt a korlátozást. Most kénytelen leszek lerágni rólad a ruhádat. Kár érte, szép darab. - bolondozom tovább látszólag halálkomolyan.
Na, de hogyan is fogjak hozzá? Ha letépdesem a gombokat, az egy lépéssel közelebb visz a célhoz. Láthatja rajtam, hogy már az egyik gombot ki is néztem magamnak, és azt latolgatom, honnan férjek hozzá.

-hááááát …- kuncogtam, és igyekeztem megszökni, legalább is látszólag, mert eszem ágában sem volt elmenni innen. Végre Danivel lehetek, ráadásul kettesben, és már szabad bármit csinálni.
Elnevettem magamat, ahogy a ruhalerágást megemlítette.
- Nos, akkor változtassunk kicsit, mielőtt lenyelnéd valamelyik gombomat – kuncogtam még mindig, és felnyomtam magamat, hogy ajkát eltaláljam a csókommal.
- A kéznek szabad mozognia bárhol, ajak csak deréktól fel felé. nos, így megfelel? – tettem fel nevetgélve a kérdésemet, és közben elkezdtem kigombolni az ingét.
- hm, már is könnyebb – nevettem el magamat, és hanyatt vetődtem az ágyon, és úgy nyitottam szét Dani ingét.

Nem tehetek róla, de ez a hirtelen engedékenység, és aggódás amiatt, hogy mit is nyelek le mulattat. Viszont nincs kifogásom a szabályok szelídítése ellen.
- Igen, így jó lesz. - feleltem, s nem tudni, a szabályokra, az ing kigombolására, vagy mindkettőre értettem-e.
Noha jó kedvem van, és az érzéseim tiszták és tisztességesek, mégis néha fel-felbukkan a kétely. Biztos, hogy ezt kell tennünk? Nem veszem komolyan ezeket a kis reménytelen próbálkozásokat, de hiba lenne észre sem venni. Az irány biztos jó. Szerintem jelenleg a tempó is, de nem szabad, hogy elszaladjon a ló.
Egybe fogunk kelni, ez nem vitás, de Vero óriási erőt fog "örökölni" tőlem. A szexre lehet, hogy fel van készülve, de erre? Olyan ártatlan! Egy elefántcsonttoronyban élt eddig.
- Látom, te sem akarsz gombot nyelni.
Van abban valami hátborzongató(?) (nem, nem ez a jó szó rá, nem tudom mi), hogy olyan idomokat fedezhetek fel, amit még férfi szem aligha láthatott. Mint amikor szűz hót tapos az ember, és azt érzi, a lábnyoma elront valami szépet véglegesen.

- Akkor ezt megbeszéltük – mosolyodtam el, és közben ugyebár megszabadítottam az ingétől. Kezem végig futattam a mellkasán. Furcsa érzés jár át, ahogy a bőrét érintettem. Felsóhajtottam, majd felültem és loptam tőle egy csókot, majd visszafeküdtem az ágyra.
jó kedvem volt, és élveztem a helyzetet. A friss vér íze még mindig a számban keringet. Már lecsillapodtam ezen a téren, de valami más izgalom kezdett bennem ébredezni. Lehet, hogy nem voltam még férfival, de eleget hallottam a kollégiumban erről arról.
- Nem bizony – kuncogtam, és vártam, hogy most ő mit lép. Újra a karját simogattam, és csak néztem őt.
Fel kell szabadulnom mire a nász lesz, mert az már teljesen más tészta lesz. Ráadásul addig még meg kell tanulnom nyakból is vért inni, erről a másik dologról nem is beszélve. Nem akartam semmilyen téren se tapasztalatlan lenni azon az éjjelen, mert kitudja,hogy mit fogok kapni a vérével, és mit fog kiváltani belőlem a dolog.