Általános adatok

Karakter teljes neve: Mordach Worgoth
Becenév: Mordach
Faj: Vámpír
Nem: Férfi
Kor: Valós - 366; Kinézet - 26
Születés helye és ideje: Burhou sziget, 1645.
Foglalkozás: Festészet

Család

Apa: Dergh Worgoth, Elhunyt
Anya: Sethmortha Worgoth, Elhunyt
Testvérek: -




Egy téli, borongós napon látta meg Mordach a napvilágot egy Burhou nevezetű, távol eső kis szigeten. Minden bizonnyal a hűvös idő, s a nyomasztó hangulat rányomta bélyegét jellemére, ugyanis ő maga is olyan halott, élettelen, akárcsak a tél.
Miután anyja a világra hozta, hosszas fájdalmak kezdték gyötörni a nő lelkét. Nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy neki gyermeke született, ez pedig azt eredményezte, hogy nem foglalkozott a csecsemővel. Apja is annyit tett meg érte, hogy nem hagyta meghalni: táplálta, semmi több. Sethmortha körülbelül hat hónap keserves lét után úgy döntött, hogy az ő ideje be fog fejeződni: megölte magát, ugyanis már nem tudott megbirkózni a vámpír léttel - bár férjét mindennél jobban szerette. Mikor ez Dergh tudomására jutott, ő is követni akarta keserűségében és mély fájdalmában, ám előtte a kis Mordachot beadta egy... kolostorba. Lelkének legmélyén érzett a csecsemő iránt valamit, mi talán nem is szeretetnek mondható, inkább önzőségnek: nem akarta, hogy vérének utolsó cseppje is a másvilágra kerüljön. Miután elhelyezte a gyermeket, visszatért kastélyába, s ő is követte feleségét a túlvilágra...
A férfi azért döntött a szerzetesek mellett, mert azt remélte, hogy ők olyan "embert" faragnak belőle, aki jellemével túlélheti az évek megpróbáltatásait. Remélte, hogy ők megtanítják a jóra, s ki tudják belőle űzni azt a hat hónap alatt felgyülemlett negatív erőt. Élt ott egy idős vámpír, s reá bízta kisdedet. Az már nem érdekelte, hogy neveli majd, mit csinál vele, egyedül önzősége húzta oda, hogy ne haljon ki végleg az ő vére.
Az évek teltek múltak, Mordach pedig szép lassan cseperedett fel. Több gyermek is élt a kolostorban, ám mind közül ő volt a legkülönb. Ő számított egyedül kívülállónak, több okból is: soha nem sírt, és soha nem beszélt a vele egykorúakkal, egyedül a vámpírhoz intézte szavait, ki szüleihez hasonlóan nem szánt neki éppen egy szép gyermekkort. Mikor már mindenki nyugovóra tért, ő a kapun kívülre szökött nevelője segítségével, s kisebb állatok vérét itta magába. A papok tudták jól, hogy valami nincs rendben a fiúval, s enyhe félelmet is éreztek iránta.
Mikor betöltötte tizenhatodik életévét, a kolostor úgy döntött, hogy nem vállal tovább érte felelősséget. Mindenki úgy érezte, hogy veszélyt jelent számukra, ezért úgy döntöttek, visszaküldik egykori otthonába. Így hát ismét ugyanarra a helyre tért vissza, ahol először kinyitotta szemeit. A kastélyban egy portenger fogadta, ám valamiért mégis úgy érezte, hogy először kerülgeti a boldogság kis szikrája. Ezen a helyen élt meg vagy száz évet magányban, egyedül, szótlanul. Noha nem mondta ki a szavakat, elméjében minden kis gondolatszál szépen megfogalmazódott. Az évek alatt kiolvasta a kastély könyvtárát többször is, emellett még festészettel, s az állatcsontvázak összerakásával tengette mindennapjait.
1761.-ben egy sugallat hatására úgy döntött, hogy világot fog látni. Így hát arannyal felszerelkezve elindult arra, amerre az érzékei húzták. A parton fellopakodott egy hajóra, mi a kolostornak szállította a heti szükségleteket, s azzal szelte át a vizet a következő szárazföldig.
Az elkövetkezendő kétszáz évet vándorlással töltötte. Járta a falvakat, a városokat; valahol több évig is maradt, valahol csak pár napot. Megismerkedett különböző kultúrákkal is, ismereteit bővítette, s megtanulta a jó beszéd minden fortélyát. Időközben az emberi vér zamatát is megízlelte, ugyanis az egyik éjjelen egy nő társaságában túlságosan eluralkodott rajta az éhség, nem tudott magának parancsolni: így miután kielégítette szomjúságát, magára hagyta a lelkét vesztett hullát, s újult erővel indult is tovább. Rájött, hogy ez az, ami egy nagy űrt okozott elméjében, így hát egyre többször "vadászott" emberekre, mikor szomjúsága a tetőpontot kezdte elérni. Áldozatai inkább nők voltak, néha-néha egy férfiból is táplálkozott. Mindig jól megválogatta, kibe mélyeszti fogait: csavargókhoz, az éjjeli pillangókhoz és a hasonló igénytelen személyekhez undorodott hozzáérni.
Pénzt kisebb munkákkal keresett, ám nem igazán költekezett. Hol tanítónak állt be egy családhoz, ahol szállást és ételt kapott; hol vándoroknak felállított szálláshelyen töltötte az éjszakáit; hol pedig saját magának vett egy kisebb házat, s ott éldegélt - itt töltött hosszabb időket, ám mindre ráunt egy idő után. Több éjjelt is a lágy fűtengerben töltött a szabad ég alatt, ugyanis a hideggel szeret dacolni. Időközben egy szolgát is talált magának, aki mivel halandó volt, ezért harminc éven belül halálát lelte.
Vagyona annyira felhalmozódott, hogy végül úgy döntött, letelepedik: Erdélyt találta a legmegfelelőbb helynek. Építtetett magának egy házat egy nagyobb erdő szélére, mely mögött egy kisebb tó is van.
Még mindig itt él... Az évek jól megedzették idegeit, olyannyira, hogy elméjében már hangokat is szokott hallani, mik talán egykori énjeinek a halott szavai. Az, hogy még nem volt életpárja, jobban befolyásolja borús látását, s az évek során egyre jobban erősödik benne az az érzés, hogy az életpárnak a hiánya kezdi nagyon gyötörni. Sokszor van egyedül, ám éjjelente többször el szokott menni a városba nézelődni. Sokszor van, hogy nappal elő szokott bújni rejtekéből, csakhogy szokja ezt a hirtelen megújuló világot...



Amiket szeret: Éjjeli séta az erdőben; Ősrégi, elvont témájú, kézzel írott könyvek olvasgatása; Magány; Középkorral foglalkozó múzeumok látogatása; Hűvös idő; stb...

Amiket utál: Állatok; Gyerekek; Napfény; Emberek többsége; stb...

Jellem:
Jellem: Komoly, határozott és komor. Nem igazán kedveli a társaságokat, így idejének nagy részét egyedül tölti - néha vágyik azért egy másik húsvér személyre, ilyenkor pedig beleveti magát az elvont éjszakai életbe. A nappali órákban is többször kiteszi lábát otthonából, ekkor vagy az erdőket, parkokat járja, vagy - bármilyen furcsa - templomokat, kápolnákat látogat. Néha még egy eldugottabb kávézóba is be szokott ülni, ahol egy szivar vagy egy pipa segítségével szép nagy füstfelhőt kavar maga köré. Belsejében sötét dolgok kavarognak, miket olykor próbál visszaszorítani, kisebb-nagyobb sikerrel. Hirtelen haragú, igen hamar el tud nála pattanni a húr. Egy-egy érdekesebb festménye arról tanúskodik, hogy kreativitása is a helyén van.

Külső: Az átlagosnál magasabbra termett, körülbelül 190 cm lehet. Hosszú, fekete haja a derekáig nyúlik le, minek egy részét olykor összefogva hordja. Szemei mélyzöld árnyalatban tündökölnek, s mikor a hold fénye megvilágítja, szinte démonian izzanak. Mindig fekete ruhákat ölt magára, néhányon ezüstből készült dísz is észrevehető. Fekete bakancsai szinte ugyanúgy néznek ki, miknek talpai acélozottak. Ujjain szokott viselni szintén ezüstből készült gyűrűket, ám az csak hangulatától függ, mikor húzza fel őket.

Üdvözöllek nálunk Mordach!

Igen borús, de érdekes előtörténetet hoztál nekünk!
Úgy látom, most már minden rendben van. ELFOGADVA!
Jó játékot és kellemes időtöltést!