Az elmúlt fél év nem telt valami kellemesen, elsőnek Nova lépett le, és nem tudtam utolérni, láttam, hogy keresett telefonon, de mivel nem viszem mindenhova magammal a mobilom, különösen aludni nem így nem vettem fel neki, de a ketyere le is merült mikor felhívtam volna, hogy miért hívott. Elmentem hozzá, de a ház már üres volt és utána egymást követve jöttek az események. Kirobbant egy újabb háború, és harcba kellett nekem is szállnom, nem hagyhattam, hogy a népem írtsák, és ez a feladatom is, erre lettem kiképezve, hát tettem a dolgomat, aztán pedig Lucas parancsára szednünk kellett a sátorfánkat, és azonnal mennünk. Lola még lehozta a postát a postafiókból, de mivel pár dolgot el kellett intéznie, ő csak később jött utánam, a levél, amit Nova írt elkallódott az új otthonunkban, amit még nem laktunk be, nem volt erre igazán időnk. Lolanak is intéznie kell az egyetemet, nekem is van még dolgom a vállalkozásommal kapcsolatban.
A levél csak nem régen akadt a kezembe, elkezdtem elolvasni, addig jutottam, hogy itt van Nova valahol, de a pontos címekig már nem jutottam el, mivel a levelet ott kellett hagynom a dohányzó asztalon, és a kutyám meg elvitte és megrágta. mostanában furán viselkedik a hírtelen környezet változásnak tudom be a dolgot. De a lényeg a cím nem volt meg, se a kórház neve szóval, keresnem kellett őt, miközben az új területet is fel kellett térképezzem, és Lucassal is tartani a kapcsolatot, mivel szerves része vagyok a társadalmunknak, és azon kevés harcosok egyike, aki már négyszáz éve benne van ebben.

Végre megtaláltam, hosszú keresés után meglett, jártam a házánál is, de nem volt otthon, így maradt a kórház. Reméltem, hogy itt van és tudok vele beszélni. Az érzésem vegyesek, mert elment és csak üzenetet hagyott, de jó is, hogy ment, mert bajba is kerülhetett volna miattam, ha megneszelik, hogy ő az életpárom, és számomra értékes. Akkor az is lehet bántották volna, szóval ez a kinevezés neki itt még szerencsés véletlen is.
A váróban állok és várom, hogy felbukkanjon, hallottam, hogy a nevét mondják, és a kettesbe rendelik be, a jól sejtem akkor utána itt kell átmennie, ha nem akkor megkeresem odabent. De rövidesen fel is bukkan. Ahogy elnézem ő ne változott, én levágattam a hajam, most már nem vállig ér, hanem rövidebb lett.
- Szia! – Köszönök vissza neki, és leveszem a napszemüvegem, hogy jobban megnézhessen engem magának, és én is őt.
- Elköltöztem és történetesen ebbe a városba, a kavarodásban, nem találtam meg a leveled, és a telefonom is megadta magát. A kutyám félig megette a leveledet, így át kellett nézzem az összes kórházat, hogy megtaláljalak. – Mondom neki komolyan. Aztán megérintem az arcát megsimogatom, és oda hajolok, hogy megcsókolhassam, egy barbár ösztön felordít a bensőmben, hogy dobjam a vállamra és vigyem őt magammal azonnal.