Ion Cornea Karakter teljes neve: Ion Cornea
Becenév: Ion, Professzor, Dr. Cornea
Faj: Vámpír
Nem: férfi
Kor: Valós kora 127 év de külsőre valamivel 30 fölöttinek tűnik
Születés helye és ideje: 1884. február 22, Sibiu (Nagyszeben)
Foglalkozás: Filozófiatanár
*** Apa: Gheorghe Cornea ( vámpír, meghalt egy defenzorok elleni csatában)
Anya: Catilina Marinescu (vámpír, még mindig Nagyszebenben
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók: Julia Tibureanu (felesége volt, meghalt))
*** 1884 tele nem sokban különbözött a többitől Nagyszeben környékén. Hideg volt és esett a hóval kevert eső. Akiknek mégis más volt ez a februári nap, azok a szüleim voltak, hiszen eme jeles időben, február 22-én kora reggel megszülettem én. Szüleim öröme határtalan volt, hiszen már évek óta küszködtek egy útód létrehozásán, mindeddig hiába. Mikor hazavittek, az egész családom ott volt, közeli és távoli rokonok, barátok. Szóval mindenki aki számított ott volt. Bár én nem egy átlagos kórházban születtem és távolról sem voltam átlagos gyerek. Vámpírnak fogantattam és annak is születtem. Méghozzá két másik vámpír nászából, így tisztavérű lettem. Életem első jópár éve csak egészen normális, mondhatni gyermekehez illő és méltó dolgokkal telt, de amint elértem a megfelelő kort, apám és még páran megkezdték az kiképzésemet. Bár valamilyen oknál fogva én nem vágytam vámpírharcosi babérokra törne, még kevésbé hősi halált halni a defenzorok elleni harcban, nem tagadhattam meg atyám és a többi bölcs kérését. Belekezdtem tehát és a várakozásokkal ellentétben igen kiváló harcosnak bizonyultam. Egyvalamit már a kezdetektől nem értettem igazán. Mivégre ez a mély gyűlölet köztünk és a defenzorok között, hiszen mindketten bizonyos szemszögből nézve kitaszítottak vagyunk, kívülállók. Úgy döntöttem, hogy a harci edzések szüneteit kihasználva megpróbálok annyi tudást összegyűjteni, amennyit csak lehetséges, hogy feltárjam a viszály mögötti okokat. Teltek-múltak az évek, mikor egy borús napon apámék néhány másik vadásszal elindultak emberekre vadászni, hogy megcsappant készleteinket pótolni tudják, mikor belefutottak egy defenzor őrjáratba. Véres csata vette kezdetét, ami bár nem tartott soká, annál durvább volt. Végül a defenzorok lemészárolták a teljes vámpírcsapatot. Mi még erről odahaza semmit sem tudtunk, csak pár nappal később jött a hír egy futártól, hogy az erdő mélyén találtak pár holttestet, amikben töben felismerni vélték az itteni vámpírokat. Ez az egésaz klán életében sorsfordító esemény volt. Onnantól kezdve én is felhagytam a megértéssel és minden erőmmel a defenzorok kiirtásában segédkeztem. Visszagondolva ez volt életem legborzasztóbb időszaka amire nem vagyok büszke. Sok éven át harcoltunk és végül sikerült a város környékérők kiszorítanunk az ellent. Mindenki ünnepelt de én nem, nem láttam értelmét az ünneplésnek. Ezután lassan a csata története a feledés szürkeségébe veszett és pár tíz év múlva már csak az öregek hozták fel néha, ha nem akadt jobb mesélnivaló. Természetesen ahogy egyre haladt előre az idő kereke, nekünk is alkalmazkodnunk kellett, még jobban el kellett rejtőznünk. Egyre többen kerestünk új területeket, ahol könnyebb elvegyülni, így kerültem végül kisebb kitérők után Kolozsvárra. Beleszerettem ebbe a nyüzsgő és folyton mozgó metropoliszba. Élveztem a rengeteg újdonságot, hogy minden napra jut egy új élmény. Itteni boldogságom kiteljesedése egy másféle újdonság volt. Egy nő és egy szerelem újdonsága. Én akkor egy kis könyvesboltban dolgoztam, közben hobbiból filozófiával is foglalkoztam. Mikor belépett a boltocska ajtaján, tudtam, hogy nem a véletlen műve, hogy épp ide jött. Első látásra egymásba szerettünk és nem kellet sok idő ahhoz, hogy a kapcsolatunk igencsak komolyra forduljon. Össze is házasodtunk, bár ő ember volt, nem érdekelte én kiféle-miféle vagyok. Szeretett engem és én is őt. Tisztán, őszintén és feltétel nélkül. Na és persze titkok nélkül. Pár évig minden rendben ment, imádtuk egymás társaságát és igyekeztünk minél több időt együtt tölteni. Aztán egy napon minden megváltozott. Még most is pontosan emlékszem arra a napra, még a pontos időre is. 2004. április 23. 14:33 perc volt…ekkor vesztettem el őt…Juliat, akit mindennél jobban imádtam. Megbeszéltük, hogy találkozunk a közparkban. Én hamarabb értem oda és rá vártam. Meg is jelent a parkot körbeölelő út másik oldalán. Bár szétnézett mielőtt elindult volna, hirtelen egy vörös coupé vágódott elő a semmiből és elgázolta őt, majd továbbhajtott. Mintha egy percre megállt volna az idő, én is csak bámultam, ahogy szerelmem teste felrepül a levegőbe, majd belecsapódik a betonba. Ezután rohanni kezdtem, de mire odaértem, már mindegy volt. Meghalt…és én nem tudtam semmit tenni ez ellen. Bár a mentők gyorsan kiértek, ők sem tudtak segíteni. Kedvesem temetése után már nem érdekelt semmi és senki. Visszavonultam a vámpírkastélyba és belesüppedtem a gyászba. Nem mosolyogtam, nem beszéltem senkivel, csak üres tekintettel jártam az ódon folyosókat, vagy a szobám ablakából bámultam kifelé. Végül, évek múltán a gyász és fájdalom enyhült és rájöttem, hogy ő sem akarná, hogy mindennel felhagyjak ami érdekelt. Így tehát erőt vettem magamon és visszaköltöztem a városba, na persze nem oda, ahol együtt éltünk, azt a lakást már a halála után eladtam. Aztán felkeresett egy régi barátom és elmesélte, hogy a Főnix Akadémia tanárokat keres én pedig rövid megfontolás után úgy döntöttem kipróbálom magam ebben a hivatásban. Eleinte furcsa volt de gyorsan megszoktam és most már valóban élvezem ezt az egészet.
*** Amiket szeret: a hosszú beszélgetéseket, a tanítást és a csillagos éjjeleket és azokat, akik fontosak számára
Amiket utál: ha a múltjáról vagy kapcsolatairól faggatják, a tolakodó embereket és akik ártani akarnak neki, vagy azoknak, akikkel jóban van.
Jellem: Alapvetően csendes típus, aki csak akkor beszél ha valóban kell. Sosem mond felesleges dolgokat és bár jó a humora, nem egy poéngyáros. Higgadt, megfontolt személyiség, aki nem nagyon mutatja ki mit érez, csak azoknak, akik közel állnak hozzá. Logikus és mindig fel van készülve váratlan helyzetekre, amiket gyakran ésszel old meg, mintsem erővel, vagy fenyegetéssel. Többre értékeli az észérveket, mint a felesleges vitákat.
Külső: Magas és szálkás, haja fekete és normál hosszúságú. Általában bajuszt-szakállat visel, de néha megborotválkozik. Olyankor vannak, akik fel sem ismerik. Arca kissé hosszúkás és határozott vonású, szemei vékonyak, kifejezőek és sőtétbarnák. Képes angyalian de démonian is nézni. Rzházata eléggé visszafogott, laza nadrág-ing-zakó összeállítás kényelmes bőrcipővel, de lezserebb napjain pólóban és farmerban is feltűnhet de kizárólag iskolán kívül. Oda mindig öltönyben megy, bár a nyakkendőt néha elhagyjaazért.